Egy buzgó keresztény kérdőre vont egy politikus asszonyt: „Újjászületett már?” „Köszönöm, nekem már sikerült elsőre!” – válaszolta a felbőszült politikus a személyeskedőnek vélt kérdésre.

Lehetséges, viszont ha természetünk bűnösségére gondolunk, egyszer születni nem elég, legalábbis az örökkévalóság nézőpontjából nem; elengedhetetlen az újjászületés!

Olvassuk el Jézus és Nikodémus beszélgetését Jn 3:1-15 verseiben! Hogyan mutatta be Jézus az újjászületés jelentőségét?

Nikodémus Izráel tanítójaként minden bizonnyal jól ismerte az Ószövetséget, amelyben olvashatunk arról, hogy „új szívre” van szükségünk, amit Isten kész is megteremteni bennünk (Zsolt 51:12; Ez 36:26). Jézus elmagyarázta Nikodémusnak ezt az igazságot, és bemutatta, hogyan is megy végbe.

A János feljegyzésében megörökített beszélgetés Jézus szavaival zárul, Nikodémus nem felelt. Bizonyára erősen belemélyedt a gondolataiba hazafelé menet. A Szentlélek csendben munkálkodott a szívében, és három évvel később Nikodémus már készen állt arra, hogy nyíltan Jézus tanítványa legyen.

Újjá kell születnünk, ami minden kétséget kizáróan arra mutat, hogy lelki szempontból nézve a természetes születésünk nem elég. Az újjászületésnek kettősnek kell lennie: víztől és Lélektől. Keresztelő János szolgálatának fényében Nikodémus könnyen felmérte, hogy a víztől való születés a víz általi keresztségre utal. Ezenkívül azt is meg kellett értenie, hogy a Lélektől való születés a szív megújulását jelenti, amit a Szentlélek végez el.

A fizikai és a lelki születés között vannak hasonlóságok. Mindkettő egy új élet kezdetét jelzi. Egyik születést sem válthatjuk ki mi magunk: megtörténik velünk – értünk. Ám van egy jelentős különbség is a kettő között: arról nem dönthettünk, hogy meg akarunk-e születni, viszont az újjászületés kérdésében van döntési jogunk. Csak az születik újjá, aki szabadon döntve engedi, hogy a Szentlélek új lelki életet teremtsen benne. Isten tiszteletben tartja a szabadságunkat, és még ha vágyik is rá, hogy átformálhasson, erőszakkal nem változtat rajtunk.

Gondolkodjunk el azon, ahogyan az Úr a megtérésünket munkálta! Nem az számít, hogy drámai események váltották ki, vagy az átalakulás hosszú idő alatt, szinte észrevétlenül történt. Te hogyan születtél újjá?