SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 6:9-13; 13:33; Lukács 9:23-24;

János 3:1-15; 15:4-10; 2Korinthus 5:17

„Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Jn 3:3).

Nikodémust vonzotta Krisztus személye és tanítása, mégsem merte felkeresni úgy, hogy mások is lássák. Udvariasan köszöntötte Jézust, elismerte, hogy Isten küldötte tanító. A Mester előtt világos volt, hogy a tisztelettudó üdvözlés olyan ember szájából hangzott el, aki őszintén kereste az igazságot. Ezért nem vesztegette az időt, azonnal rá akarta vezetni Nikodémust, hogy nem annyira elméleti ismeretre, mint lelki megújulásra, újjászületésre van szüksége.

Nikodémus számára nehéz lehetett felfogni ezt a gondolatot. Ábrahám leszármazottjaként biztosra vette, hogy helye van Isten országában. Ráadásul szigorú farizeus lévén úgy gondolta, hogy bizonyára elnyerte Isten jótetszését. Akkor miért is lenne ilyen radikális változásra szüksége?

Jézus türelmesen elmagyarázta, hogy a lelki átalakulás a Szentlélek természetfeletti munkájának köszönhető. Nem látjuk, sőt nem is értjük, hogyan megy végbe, csak az eredménye mutatkozik meg. Ezt nevezzük megtérésnek, új életnek Krisztusban.

Mindig emlékeznünk kell rá, hogyan hívott el és formált át az Úr bennünket, viszont az a feladat áll előttünk, hogy kitartóan, naponta megmaradjunk benne, és így Jézus mindinkább a saját képéhez igazíthasson.