Amikor hittel elismerjük, hogy szükségünk van Krisztusra, megtérünk, megvalljuk bűneinket és kérjük az Urat: részesítsen igazságában, akkor a tanítványai leszünk. Szolgálata során Jézus különböző embereket hívott el tanítványainak, mint például Pétert, Jakabot és Jánost. Hívásában benne foglaltatott, hogy a meghívottaknak mindent hátrahagyva kellett követni a Mestert (Mt 4:20, 22; Mk 10:28; Lk 5:28). Az evangéliumokban a követést kifejező ige lényegében a „tanítvány” szinonimájává vált.

Milyen két dologra van feltétlenül szüksége annak, aki Jézus tanítványa akar lenni (Jn 8:30-31)?

Vannak, akik a Jézusba vetett hitet külön akarják választani a tanításai követésétől, mintha az első fontosabb lenne a másodiknál. Jézus viszont nem különítette el őket, mert a két aspektust egymással kapcsolatosnak és az igazi tanítványság szempontjából alapvetőnek tekintette. Jézus tanítványa elkötelezte magát egyrészt a Mester, de a tanításai iránt is. Valóban megvan a veszélye annak, hogy az ember csak a tantételekkel és a hitélet formaságaival van elfoglalva, ezért szem elől téveszti Jézust. Viszont óvakodnunk kell attól a veszélytől is az Úrral való kapcsolatunkban, hogy azt gondoljuk, csak a hit számít.

Milyen komoly ára is lehet annak, ha valaki Jézus tanítványa akar lenni (Lk 14:25-27)?

Jézus a gyűlöl igével itt azt akarta kifejezni, hogy kevésbé szeret. A párhuzamos igeszakaszban, Máté evangéliumában világosan láthatjuk, hogy mit is akart kifejezni: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10:37, új prot. ford.). Jézus álljon az első helyen az életünkben, ha a tanítványai szeretnénk lenni!

Neked mibe került, hogy követed Krisztust és a tanítványa vagy? Mit árul el a válaszod az Úrral való kapcsolatodról?