Bizonyára megdöbbentették az embereket Jézus szavai, amikor ezt mondta: „ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába” (Mt 5:20). Kevesen ragaszkodtak a farizeusoknál jobban a törvény betűjének betartásához. A kudarcukat viszont az okozta, hogy sokkal inkább az emberek dicséretére vágytak, mint az Isten kedve szerint való életre. Jézus figyelmeztet, nehogy mi is úgy tegyünk, mint ők (Mt 6:1).

Hogyan válhatunk tehát igazzá Isten előtt? A menyegzői lakomáról szóló példabeszédből sejthetjük, hogy hol van a valódi igazság forrása.

Olvassuk el Mt 22:2-14 szakaszát! Miért akarta a király, hogy minden vendégnek legyen menyegzői ruhája? Mit jelképezett ez az öltözék? Lásd Ézs 61:10; Zak 3:1-5!

A király ingyen adta a vendégeknek a menyegzői ruhát, hiszen váratlanul érte őket a meghívás, amikor éppen utaztak és valószínűleg nem volt alkalmi öltözetük, sem pénzük rá, hogy új ruhát vegyenek. A meghívás és a ruha is a király ajándéka volt. Az ünnepségen való részvételhez a király mindössze azt az egy feltételt támasztotta, hogy elfogadják mindkét ajándékát.

Az édenkerti bűneset óta lelki értelemben véve minden ember mezítelen. Engedetlenségük után Ádám és Éva azonnal mezítelennek érezte magát, és pőreségüket úgy próbálták eltakarni, hogy fügefaleveleket kötözgettek össze, ami nemcsak kényelmetlen volt, hanem hiábavaló is (1Móz 3:7). Még a legnagyobb emberi erőfeszítéssel megszerezhető igazság sem más, mint „megfertéztetett ruha” (Ézs 64:5).

Mint a példázatban, a valóságban is Isten biztosítja a szükséges öltözetet. Ő készített Ádámnak és Évának ruhát, felöltöztette őket (1Móz 3:21), a bűnöst betakaró igazsága szimbólumaként. Az Úr egyházának is megadja Krisztus igazságának palástját, „hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba” (Jel 19:8), „hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle” (Ef 5:27). Ez az öltözet „Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójaként” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 212. o.).

Miért különösen fontos megérteni, hogy üdvösségünket kizárólag Krisztus igazsága palástjának köszönhetjük, ajándékként kapjuk tőle? Miért kell mindig emlékeznünk erre?