SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 12:31-32; Lukács 11:9-13;

János 3:5-8; 14:16-18, 26; 15:26; 16:8

„És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” (Jn 14:16).

A Szentháromság személyei közül a legkevésbé a Szentlelket értjük. Különös, hogy éppen a hozzánk legközelebb állóról tudunk a legkevesebbet, arról, aki az újjászületésünket munkálja, aki bennünk lakozik és átformál.

Miért? Először is, a Szentlélekre vonatkozóan a Biblia kevésbé fogalmaz egyértelműen, mint az Atyát vagy a Fiút illetően. Az Írásban számos utalást találunk a Lélekre, ám ezek közül a legtöbb átvitt értelmű vagy szimbolikus. A Biblia elegendő információt ad a Lélek működéséről, de a természetéről nem sokat árul el.

A másik ok a Szentlélek szolgálatából következik. A figyelmünket folyamatosan Krisztusra, nem pedig a saját személyére akarja irányítani. A megváltási tervben a Lélek alárendelt szerepet játszik, szolgálja az Atyát és a Fiút, persze ez a feladata nem jelenti azt, hogy náluk alsóbbrendű volna.

Miközben a héten Jézus tanítását hallgatjuk a Lélekről, komolyan imádkozzunk átalakító jelenlétéért!