Pál után János írta a legtöbbet az Újszövetség könyveiből: egy evangéliumot, három levelet és A jelenések könyvét. Ő is Jézus legelőször kiválasztott tanítványai között volt, és szintén különleges kapcsolatban állt a Mesterrel. A köztük lévő mély megértés miatt lett ő a „szeretett tanítvány”. Az evangéliuma végét olvasva (Jn 21:25) arra gondolhatunk, hogy igen sok személyes dolgot tudott Jézusról. A legszűkebb tanítványi körhöz tartozó János előtt bizonyára nem maradt volna titok, ha Jézus valóban eltörli a törvényt.

Olvassuk el Jn 15:1-11 és 1Jn 2:3-6 szakaszát! Ezek szerint hogyan kell viszonyulnunk Isten parancsolataihoz?

Földi élete végéhez közeledve Jézus el tudta mondani tanítványainak, hogy hűségesen megtartotta Atyja parancsolatait, és ezért megmaradt Atyja szeretetében (Jn 15:10). A törvényben Jézus nem negatívumokat, félresöprendő, eltávolítandó akadályokat látott, inkább a vele és a többi emberrel való, a szereteten alapuló kapcsolat szempontjából meghatározó irányelveket. Amikor János, a szeretett tanítvány emlékezteti a keresztényeket az Isten előtti kötelezettségükre, ugyanúgy a szeretet és az egység nyelvén szól, mint ahogy Jézus nyilatkozott meg az evangéliumban. János valóban megértette, hogy mindig is a szeretet volt a törvény lényege (pl. 2Jn 6). Akinek az Istenhez és az emberekhez fűződő kapcsolatát nem a szeretet jellemzi, az nem állíthatja, hogy betartja a törvényt.

„Isten törvénye megkívánja, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat. Ezért elménk teljes erejét és minden döntését az a cél vezesse, hogy a lehető legtöbb jót tegyük… Mennyire tetszik az Adományozónak, ha az ember a lélek királyi ajándékaival hat másokra! Ezek jelentik az összekötő kapcsot Isten és ember között és mutatják be Krisztus Lelkét, valamint a menny jellemzőit. Ékesebben szól a legtöbb prédikációnál a szentség ereje, ami látható, de nem kérkednek vele. Istent mutatja be, és nagyobb erővel tárja fel az emberek előtt a kötelességüket, mint a szavak” (Ellen G. White: Manuscript Releases. 20. köt. 138. o.).

Mi a saját tapasztalatunk a törvény és a szeretet közötti kapcsolattal? A gyakorlatban hogyan fejezhető ki Isten törvényének betartásával a szeretet?