A szövetségeket ígéretekre alapozzák. Valójában e két szó rokon értelmű kifejezésnek is tekinthető. Természetesen a szövetségkötéskor elvárás az, hogy az ígéretet tevő (szövetségre lépő) személy képes legyen teljesíteni, amit megígért (amire szövetséget kötött).

Az Ószövetségben találunk helyi, kisebb horderejű ügyeket érintő szövetségeket (lásd például 1Móz 31:43-54). Jákób és Lábán esete jó példa arra, hogy a szövetség lehet két fél között köttetett üzleti megállapodás. A Micpában felállított emlékoszlop lett a csak e két családra vonatkozó megállapodás jele. A szövetséges felek halála után a megállapodás jelentőségét vesztette. Az emberi egyezségektől eltérően a Jahve által, Noéval majd Ábrahámmal kötött szövetségek örökre ható következményeket vonnak maguk után.

Gal 3:15-28 szakasza hogyan világít rá az Ábrahámmal kötött szövetség szélesebb összefüggéseire?

A Biblia egészében arról olvashatunk, hogy Isten több egyetemes érvényű szövetséget kötött, amelyek keretén belül az egész emberi családra vonatkozó ígéreteket tett. Az özönvíz az egész földet érintette, és erre való tekintettel Jahve megfogadta, hogy többé nem pusztítja el az egész földet víz által. Ábrahám esetében Isten látta, hogy az emberiségnek szüksége van az igazságra, ezért megígérte: Ábrahám magva által minden nép számára áldást ad (1Móz 22:18).

A Sínai-hegyen Isten egy néppel kötött ugyan szövetséget, ez a szövetség mégis egyetemes jelentőséggel bír. Az Úr egészen világossá tette, hogy idegenek is részesei lehetnek a kiválasztott népnek (pl. 2Móz 12:48-49). Terve szerint az volt Izráel missziós küldetése, hogy a világ világossága legyen (2Móz 19:5-6).

Hogyan gondolsz az Istennel való szövetséges kapcsolatodra? Vagyis, mit ígért neked az Úr, és mit kért tőled cserébe?