Mit mond Pál Róm 7:7-12 szakaszában a bűn és a törvény kapcsolatáról? Egyáltalán miért teszi fel az apostol azt a kérdést, hogy „A törvény bűn-é?”

Pál olyan szoros összefüggést lát a törvény és a kegyelem között, hogy a 7. versben felteszi a költői kérdést: „A törvény bűn-é?” A válasz természetesen az, hogy nem. Ellenkezőleg! A szakasz végén az apostol így fogalmaz: „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó” (Róm 7:12). „Azért” – így vezeti be, hogy milyen következményre jutott érvelésében: a törvény távolról sem bűn, hanem valóban szent és jó. Amit Pál itt mond, az hasonló a büntetőjogi törvények és a bűnözés kapcsolatához. Csak akkor számít valami bűncselekménynek, ha létezik olyan törvény, ami annak nevezi. Elképzelhető, hogy az egyik országban börtönbüntetés jár azért, ami egy másik országban törvényesnek számít. Ennek az az oka, hogy az egyik országban törvény tiltja azt a bizonyos cselekedetet, míg a másikban nem. Ugyanannak a tettnek lehetnek különféle következményei. Mi a különbség oka? A törvény.

Lényeges pont, amiről szintén nem szabad elfeledkezni, hogy ami törvény, az még nem feltétlenül jó. A régi időkben Amerikában volt olyan törvény, ami előírta az embereknek, hogy a szökött rabszolgákat vissza kell vinni a gazdájukhoz. Törvény volt, de aligha lehet igazságosnak nevezni. Isten törvényéről viszont tudjuk, hogy az Ő jellemét, a szeretetet tükrözi. Ezért is mondja Pál, hogy a törvény szent és jó. Milyen is lehetne, hiszen tudjuk, hogy tőle származik!

Mi a jelentősége annak a parancsolatnak, amire Pál utal Róm 7:7 versében, a törvénnyel kapcsolatos érvelése közben? Miért éppen ezt idézte, és nem azt, hogy „Ne lopj”?

Pál talán azért éppen erre a parancsolatra hivatkozott és nem valamelyik másikra, mert ez nem magától értetődő. Sokan nem is gondolnák, hogy bűn, ha az ember megkívánja azt, ami a másé. A gyilkosság, a lopás egyértelműen rossz, általában nem kell a Tízparancsolatra hivatkoznunk, hogy ezt megmagyarázzuk. De az is helytelen, ha az ember sóvárogva megkíván valamit? Éppen ezért tökéletes példa ez a parancsolat Pál számára, hogy kifejezze: a törvény mutatja meg, mi számít bűnnek. Máskülönben talán nem is tudnánk, hogy az ilyen kívánság rossz.