Mit tudhatunk meg az emberi természetről a következő igehelyekből? Hogyan tapasztaljuk ennek a valóságát nap mint nap? Zsolt 51:7; Ézs 64:6; Róm 3:23

Krisztus kivételével minden embert megfertőzött Ádám bűne. Ebből következően senki nem állíthatja, hogy teljes egészében igaz lenne. Néhányan, mint Illés vagy Énókh kivételesen szoros kapcsolatban éltek Istennel, de senki nem tudott egészen bűntelen maradni. Pál éppen ezért jelenti ki: „Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal 3:10). Az az igazság, hogy a törvény teljes, maradéktalan engedelmességet kíván meg, és Jézuson kívül vajon ki lenne képes ennek eleget tenni?

Hogyan segít Róm 6:23 meghatározni, hogy mi „a törvény átka”? Lásd még 1Móz 2:17; Ez 18:4!

Természetes módon mindenki a törvény átka alatt van. A törvény egyáltalán nem hagy teret a rossznak; az ember nem hozhatja helyre múltbeli bűneit. Ebből következően a sorsunk halál. Jakab még sötétebb képet fest, amikor emlékeztet, hogy ha egy helyen áthágjuk a törvényt, az éppen olyan súlyos, mintha minden területen törvényszegők lennénk (Jak 2:10).

Amikor rádöbbenünk az átok alatt lévők reménytelen helyzetére, jobban értékeljük Isten szeretetének hatalmas voltát: „Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róm 5:8). Halála által „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk” (Gal 3:13).

Gondolkodjunk el arról, amit Pál mondott: „Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak” (Gal 3:10). Ez azért van így, mert maga a törvény nem menthet meg, tehát a halál átka alatt vagyunk. Mennyiben segít ez a gondolat jobban értékelni mindazt, amit Jézusban kapunk? Hogyan fejezhetjük ki az életünkkel, ha valóban nagyra becsüljük Jézus ajándékait? Lásd még 1Jn 5:3!