Amikor Isten megteremtette a világot, kijelentette, hogy minden „igen jó” (1Móz 1:31) –kétségkívül minden tekintetben tökéletes volt. Csakhogy a bűn betörése után a teremtett világot megrontotta a rossz, aminek mindenütt látható a hatása. Az Isten képére teremtett emberek attól fogva megbetegszenek, elgyengülnek és meghalnak. Gyakran mondjuk, hogy a halál az élet része, pedig valójában az élet tagadása, nem a része! Isten tervében nem szerepelt, hogy teremtményeinek meg kelljen halni.

Gondolva Istennek az emberiségre vonatkozó eredeti tervére, nem is meglepő, hogy szombaton került sor Jézus néhány legkiemelkedőbb csodálatos gyógyítására.

Olvassuk el a szombati gyógyítási csodákat (Mk 3:1-6; Lk 13:10-17; Jn 5:1-9; 9:1-14)! Mi a tanulság ezekből a szombat valódi célját illetően?

Igen látványos volt mindegyik szombatnapon történt csodás gyógyítás: a szombat valódi jelentőségét kellett bemutatnia. Mielőtt Jézus meggyógyította a száradtkezű férfit (Mk 3:1-6), feltett egy költői kérdést: „Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani” (Mk 3:4)? Ha az embernek alkalma adódik enyhíteni valaki más szenvedését azon a napon, amikor éppen a felszabadulást kell tapasztalni, akkor ugyan miért ne tenné meg? Éppen a hajlott hátú asszony érdekében tett csoda érzékelteti különösen a szombat felszabadító célját (Lk 13:10-17). „Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolc esztendeje – felelte Jézus, akit bíráltak a csoda miatt –, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon” (Lk 13:16)?

A felszabadítás gondolata a Bethesda tavánál harmincnyolc éve betegen fekvő férfi meggyógyításakor is előtérbe kerül (Jn 5:1-9), mint ahogy a vakon született esetében (Jn 9:1-14). A farizeusok Jézust vádolták, hogy csodálatos gyógyításaival megtörte a szombatot, ezért emlékeztette őket: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5:17). Ha Isten nem ad engedélyt a gyógyításra, akkor nem is történt volna meg. Isten nem pihen, amikor az emberi szenvedés enyhítése kerül sorra.

Előre kialakított nézeteink elvakíthatnak még a leginkább nyilvánvaló igazságok tekintetében is. Ezzel kapcsolatban mit kell megtanulnunk a vallási vezetők hibáiból?