Kol 1:16 és Zsid 1:2 szerint testet öltése előtt Krisztus részt vett a teremtés folyamatában. Ezek az igehelyek kijelentik, hogy minden teremtett dolog általa jött létre. Pál szerint Krisztus „láthatatlan” dolgokat is teremtett (Kol 1:16-17), amelyek közé tartozik természetesen a szombat. Központi szerepe volt a teremtés munkájában, ám amikor emberi testben megjelent, alávetette magát Atyja parancsolatainak (Jn 15:10). Amint a korábbi tanulmányokban is láttuk, Jézus szembeszállt bizonyos tradíciókkal, és minden alkalmat felhasznált arra, hogy kiigazítson olyan vallási szokásokat, amelyek nem Isten akaratában gyökereztek. Ha szándékában áll eltörölni a szombat parancsolatát, bőven lett volna alkalma ezt megtenni.

Az Ószövetségben a legtöbb, szombatra vonatkozó szövegben nyugalomnapot találunk. Arra következtetnek némelyek abból, ahogyan számos mai nyelv a „nyugalom” kifejezést értelmezi, hogy ezt a napot alvással és általában pihenéssel kell eltölteni. Noha valóban élvezhetünk ilyesmit is szombaton, a nyugalom igazi értelme a „megállás”, „szünetelés”, „felfüggesztés”. A szombat olyan időszak, amikor a hét hat napjának rutinszerű munkavégzését szüneteltetjük, és különleges időt fordítunk a Teremtővel való kapcsolat ápolására.

Krisztus korában a zsidók hetente istentiszteleteket tartottak szombatonként (Lk 4:16). A Jeruzsálemben élők külön imaalkalmakon vettek részt a templomban, amikor is a liturgia eltért a hét többi napján megszokottól. A világ más részein a zsidóság számára a zsinagógák váltak az istentisztelet és a társas összejövetelek helyszínévé. Szombaton, ha legalább tíz férfi jelen volt (minyan), megtarthatták az istentiszteletet.

Mit tudhatunk meg az őskeresztények szombatünnepléséről a következő szövegekből? Sokan állítják, hogy a feltámadás emlékére a nyugalomnap átkerült szombatról vasárnapra. Ezzel szemben mire következtethetünk a következő igékből? ApCsel 13:14, 42, 44; 16:13; 17:2; 18:4; Zsid 4:9

Az őskeresztények számára ­– tekintettel izraelita gyökereikre ­–, a lehető legtermészetesebb volt, hogy az Ószövetség által előírt napon tartották istentiszteleteiket. Mintegy húsz évvel Jézus mennybemenetele után Pálnak továbbra is „szokása” volt, hogy szombatonként elmenet a zsinagógába (ApCsel 17:2). Tehát nincs bibliai bizonyíték arra, hogy az első keresztények a szombat helyett vasárnapot ünnepeltek volna.