Az első két ellentétpár (gyilkosság és házasságtörés) a Tízparancsolatra utal. A válást és a következőket tiltó rendelkezések viszont már a mózesi törvények más szakaszaiban találhatók, amelyek közé tartozik a hamis tanúbizonyság és az Úrnak tett fogadalom kérdése.

Milyen konkrét pontokat találunk 3Móz 19:11-13 szakaszában? Lásd még 2Móz 20:7!

A Jézus által idézett mózesi törvény Mózes harmadik könyvének abban a szakaszában található, ami különböző megtévesztő gyakorlatokat ítél el. Ismét nyilvánvaló, hogy Jézus az ember szándékaira figyel. Aki ígéretet tesz, de közben esze ágában sincs azt teljesíteni, tudatosan döntött a bűn mellett.

Míg a hamis esküt tiltó parancsolat az embereknek tett ígéretekre, a második parancsolat az Istennek tett fogadalmakra vonatkozik.

5Móz 23:21-23 versei hogyan kapcsolódnak ahhoz, amit Jézus Mt 5:33-37 szakaszában mondott? Lásd még ApCsel 5:1-11!

A hamisan esküdöző, ígérgető emberrel ellentétben nem feltétlenül szándékosan csal az, aki anyagi természetű fogadást tesz Istennek, ám ígéretét mégsem tartja be. Jézus ismerte az emberi természetet, éppen ezért figyelmeztetett, hogy ne ígérjünk olyat, amit később megbánnánk. Anániás és Safira története jól példázza, hogyan tekint Isten erre a bűnre. A keresztény olyan becsületes ember legyen, akinél az „igen” azt jelenti, hogy „igen”, a „nem” pedig „nem”.

Idézzünk fel egy esetet, amikor megígértünk valamit (akár egy embernek, akár Istennek), szándékunkban is állt az ígéretet betartani, végül mégsem sikerült! Hogyan tanulhatunk meg nagyobb körültekintéssel élni? És mi a helyzet az önmagunknak tett, be nem váltott fogadalmakkal?