Olvassuk el Mt 5:17-20 szakaszát! A heti tanulmányunk gondolatai jegyében hogyan érthetjük azt, amit Jézus Mt 5:20 versében mondott? Lásd még Róm 10:3!

Ha Mt 5:20 versét a szövegösszefüggéstől elkülönítve olvasnánk, úgy is érthetnénk, hogy a farizeusok túlszárnyalására szólít: tegyünk úgy, mint ők, de még jobban!

Vajon valóban ezt mondta Jézus? Szerencsére megtalálhatjuk a választ e kérdésre. A tegnapi tanulmányunk rámutatott: nem volt szokatlan, hogy az írástudók és a farizeusok a hagyomány törvényeit Isten törvényei fölé emeljék. Jézusnak rá kellett világítania, hogy tetteikkel valójában Isten Igéje világos kijelentését hatálytalanították. A hétfői rész azt is megemlítette, hogy noha az írástudók és farizeusok tanítása valószínűleg jó volt, ám sokan közülük képmutató módon éltek.

Ezen a háttéren nem nehéz meglátni, hogy milyen érzések húzódtak meg Jézus kijelentése mögött. Meglehet, hogy itt is éppen arra akart utalni, amire másutt figyelmeztetett: „Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen” (Mt 5:19). A farizeusok különösen összpontosítottak az emberi eredetű törvényekre, de közben kirívóan megszegték Isten törvényét. Igazságukat saját erőfeszítéseikre alapozták, ennélfogva „híjával találtattak”. Ézsaiás próféta már jóval korábban kijelentette, hogy az emberi igazság nem más, mint szennyes ruha (Ézs 64:5).

Az igazság, amire Jézus szólít, a szívben kezdődik. A kézmosás esetében rámutatott a farizeusok tévedésére, amikor Ézs 29:13 verséből idézett: „e nép… csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem”. Az Isten által áhított igazság mélyebbre megy a látható tetteknél. Az igazság, amit Jézus vár, túlmegy a farizeusok által maguknak tulajdonított igazságon. Nem úgy érhető el, hogy minden tételt kipipálunk egy listán, hanem csakis a Jézus Krisztusba vetett hit által és az Ő igazságát igényelve. Akkor nyerhetjük el, ha maradéktalanul átadjuk magunkat neki, őszintén elismerjük, hogy szükségünk van Jézusra, aki a Helyettesünk és a Példaképünk.

Hogyan világít rá Róm 10:3 verse az igazság lényegére?