„Isten parancsolatainak emberi előírásokkal történő helyettesítése nem szűnt meg. Még a keresztényeknél is vannak olyan intézmények, szokások, melyeknek nincs szilárdabb alapjuk, mint az atyák hagyományai. Az ilyen, pusztán emberi tekintélyen nyugvó szokások helyettesítik az isteni rendeléseket. Az emberek ragaszkodnak hagyományaikhoz, nagyra becsülik szokásaikat, és gyűlöletet táplálnak azok iránt, akik megpróbálják megmutatni nekik tévedésüket…

Az egyház úgynevezett atyáinak tekintélye helyett Isten azt parancsolja nekünk, hogy fogadjuk el az örök Atyának, az ég és a föld Urának igéjét” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 334. o.).

Olvassuk el Mt 15:3-6 verseit 2Móz 20:12, 5Móz 5:16, Mt 19:19 és Ef 6:2 összefüggését figyelembe véve! Milyen két komoly vádat hoz fel Jézus a farizeusok ellen?

Amikor a farizeusok a kézmosás elhagyása miatt szálltak szembe Jézussal, arra számítottak, hogy Ő majd közvetlenül a felhozott vádra felel. Jézus viszont jellegzetes stílusában egy kérdést szegezett nekik, ami a dolog lényegét érintette. Tudatosítani akarta bennük: nem a kézmosással vagy a tizedfizetéssel volt a baj, hanem azzal, hogy az emberi szabályokat Isten rendelései fölé emelték. A farizeusok logikus magyarázatot tudtak adni arra, hogy miért ragaszkodtak a kézmosáshoz. Valamint kétségkívül azzal is érvelhettek, hogy Isten iránti különös szeretetük miatt fordították javaikat inkább az Úr ügyének támogatására, minthogy szüleiket támogatták volna.

Még ha a farizeusoknak lehettek is logikus magyarázatai a tetteikre, Isten nem azt várja az embertől, hogy a saját elgondolásai szerint szeresse Őt. Teljesen rendjén volt, hogy a farizeusok fontosnak tartották a fegyelmet és a szent életet, ám az erre való igyekezet soha nem homályosíthatja el Isten akaratát. Emlékezniük kellett volna arra, hogy a hatszáztizenhárom lejegyzett mózesi törvény egymással összhangban állt, nem volt bennük ellentmondás. Egyik sem próbálta kiszorítani a másikat. A vének rendeléseihez ragaszkodva „erőtlenné” tették Isten Igéjét (Mt 15:6), legalábbis magukra nézve. A törvény őreinek gondolták magukat, úgyhogy kétségkívül megdöbbentek, sőt megbotránkoztak, amikor Jézus kifejezte, hogy éppen ők szegték meg vagy tették erőtlenné azt, ráadásul pontosan azokkal a tradíciókkal, amelyekkel az embereknek segítséget kívántak nyújtani a betartásához.