Amint tehát láttuk, Jézus hűséges polgára volt országának, izraelita férfiként eleget tett kötelességeinek, még akkor is, amikor veszélyben forgott az élete (lásd Jn 7:1, 25-26; 10:31). Világossá tette, hogy nem eltörölni jött a törvényt és a prófétákat (Mt 5:17-20).

Hogyan értsük tehát Mt 19:1-9 és Jn 8:1-11 szakaszait 5Móz 22:23-24 és 24:1-4 versei fényében? Mi történt valójában a Jn 8:1-11 részében leírt esetben?

A farizeusok némelyike folyamatosan azt akarta bizonyítani, hogy Jézus törvényszegő volt (lásd Jn 8:6). Odahurcolták elé a házasságtörésen kapott asszonyt, majd nekiszegezték a kérdést: Mózes azt mondta, hogy az ilyen asszonyt meg kell kövezni. Te mit mondasz? Érdekes módon Jézus nem válaszolt közvetlenül a kérdésükre, de szavaival megerősítette Mózes törvényét: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ” (Jn 8:7). Nem mondta, hogy nem kellene megkövezni a nőt. Viszont arra kényszerítette a felbőszült férfiakat, hogy ismerjék fel saját bűneiket, törvényszegésüket. Még az asszony elengedése is Mózes törvényével összhangban történt, ugyanis senki nem maradt hátra, aki kárhoztatta volna, pedig az igazságszolgáltatást csak akkor lehetett végrehajtani, ha volt legalább két tanú (5Móz 17:6). A válás és újraházasodás esetében Jézus ellentmondani látszott a mózesi törvénynek, amikor kifejtette, hogy eredetileg nem lehetett volna elválni (Mt 19:4-6). Amikor a farizeusok utaltak 5Móz 24:1-4 mózesi rendelkezésére, Jézus mindent megfelelő megvilágításba helyezett. Mózes sehol nem rendelte el a válást, hanem a nép makacssága miatt engedte meg (Mt 19:8). Tehát amikor Jézus észrevételt fogalmazott meg egy mózesi törvénnyel kapcsolatban, akkor sem tolta félre azt. Minden tekintetben hűséges izraelita volt, tiszteletben tartotta Mózes törvényeit.

Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt az igazság és a kegyelem kérdésében azokkal kapcsolatban, akik bűnbe esnek – ami velünk is előfordul? Ha tévednénk, mint ahogy bűnös emberként elkerülhetetlenül tévedünk, inkább melyik oldal felé hajoljunk, és miért?