SZOMBAT DÉLUTÁN
e HETI TANULMÁNYUNK: Máté 8:5-13; 26:57-68; 27:11-14; Márk 2:23-28;
Apostolok cselekedetei 4:1-12; Róma 13:1-7
„És az Isten igéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet” (ApCsel 6:7).
„A tanítványok még nem rendelkeztek a mártírok bátorságával és állhatatosságával, szükségük volt erre a kegyelemre. Azután teljesedett be a Megváltó ígérete. Amikor Péter és János bizonyságot tett a Magas Tanács előtt, az emberek ’csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala’ (ApCsel 4:13). Istvánról íratott meg, hogy ’szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját.’ Az emberek ’nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, mely által szólt’ (ApCsel 6:15, 10). S Pál, amikor saját megpróbáltatásairól ír a császári udvarban, ezt mondja: ’Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak… De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából’ (2Tim 4:16-17)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 293. o.).
Letöltés |