Mit tudhatunk meg Jn 8:1-11 verseiből arról, hogyan viszonyult Jézus a társadalom kivetettjeihez?

Miután Jézus lelkileg felfrissült az Olajfák hegyén, visszatért a templomhoz. Tömegek gyűltek köré. Éppen tanított, amikor a farizeusok egy házasságtörésen kapott asszonyt rángattak elé. Kérdőre fogták Jézust Mózes törvényét illetően, aminek értelmében a házasságtörésért halálbüntetés járt. Jézus átlátta, hogy nem őszinte a kérdésfelvetés. A vezetők Őt akarták csapdába csalni, nem az igazságot tudakolták. A zsidó bíróságoknak már nem állt jogában halálos ítéletet kiszabni. Ám a vezetők úgy okoskodtak, hogy ha Krisztus nyilvánosan fellép az asszony megkövezése ellen, csökkenne a népszerűsége a hazafias érzelmű követői körében. Másrészt viszont, ha Ő is egyetért a kivégzéssel, vádolhatnák a római hatalommal való szembeszegüléssel. Ez a szerencsétlen, bűnös nő a vezetők politikai ármánykodásának a csapdájába esett. Nem hallott még Jézus szolgálatáról, így fogalma sem lehetett arról, hogy milyen könyörületes. A helyzet iróniája, hogy Jézus látszólag egyetért a halálos ítélettel, csakhogy előbb elmondja a felejthetetlen mondatot: „Aki közületek nem bűnös…”

Szavai taroltak. Bűntelen embereknek lehetne joga irgalmatlanul végrehajtani az ítéletet, a bűnösöknek azonban bizonyos értelemben kötelező kegyelmet gyakorolni. Jézust kivéve egyetlen bűntelen ember sem volt ott. Így hát a vallási vezetők szép csendben elszéledtek, a társadalom kivetettje pedig, ha mégoly vétkes is volt, kegyelmet kapott.

„Jézus jelleme a tökéletes igazság szépségében ragyog fel ezzel a tettel: megbocsátott ennek a nőnek és jobb életre bátorította. Nem enyhíti a bűnt, nem csökkenti a bűnösség érzetét, nem elítélni, hanem megmenteni akar. A világ csak lenézni és megvetni tudta ezt a tévelygő asszonyt, Jézus azonban a vigasz és remény szavait szólja. A Bűntelen Lény szánja a bűnös gyöngeségét, segítő kezét nyújtja neki. Míg a képmutató farizeusok megbélyegzik, Jézus megparancsolja neki: ’Eredj el és többé ne vétkezzél!’ (Jn 8:11)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 390. o.).

Ellen G. White ugyan közöl további részleteket a cselszövésről, amiben felhasználták ezt a nőt, ő azonban mégiscsak házasságtörő volt, akit tetten is értek, és ezen a tényen a vezetők fondorkodása mit sem változtat. Mégis megbocsátott neki Jézus? Hogyan tanulhatunk meg még a bűnösöknek is megkegyelmezni, de nem mentegetve a bűnt?