SZOMBAT DÉLUTÁN
e HETI TANULMÁNYUNK: Máté 9:9-13; 21:28-32; Márk 5:1-20;
János 4:5-32; 8:1-11
„Otthagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus” (Jn 4:28-29).
Egy fiatal nő, akinek a körülményei elképesztően szomorúak, iszonyatosak (15 éves korára már két gyereke született házasságon kívül), éppen előzetes letartóztatásban várta a tárgyalást. Meggyilkolta a szociális munkást, aki azért kereste fel, hogy elvegye tőle a kisbabáját – az egyetlen emberi lényt, aki iránt bármi szeretetet érzett.
Anya, apa, férj, rokon vagy barát nélkül, egyedül nézett a fenyegető jövő elé. Egy lelkész látogatásai nyomán azonban az addig teljes reménytelenségben lévő fiatal megértette, hogy minden hibája ellenére, a helyzet szörnyűsége dacára is, függetlenül attól, ami rá vár, Krisztus szereti és megbocsát neki. Bárhogy is tekintett rá a társadalom, végre megismerte Isten örök szeretetét. A társadalom kivetettjeként is értelmet, célt talált az Úrban, akinek a szeretete és elfogadása felette áll minden társadalmi normának és szokásnak, még az ún. „jóknak” is.
Letöltés |