Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. „Az élet műve” c. fejezetből, 267-268. o.; Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely. Felfedezések Alapítvány. „Munka a középosztályért” c. fejezet, 368-370. o.

„Az evangélium befejező munkájában hatalmas területet kell elfoglalni, ezért a munka elvégzése érdekében nagy segítségre van szükség a nép köreiből, jobban, mint valaha. A Mester elhívja az ifjabbakat és idősebbeket is a mezőről, a szőlőskertből, a műhelyekből, és elküldi őket, hogy közöljék üzenetét. Sokan közülük csak kevéssé képzettek, azonban Krisztus olyan képességeket lát bennük, amelyek érdemesítik őket szándékának végrehajtására. Ha szívüket adják munkájukba és továbbra is tanulók maradnak, akkor alkalmassá teszi őket az Érette való munkálkodásra” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 267-268. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Miért tudott Jézus annyi tanítványt szerezni az átlagemberek közül? A gazdagok és a társadalom vezetői miért nem fogadták éppen olyan készségesen az üzenetét? Egyszerű neveltetése hogyan segíthetett abban, hogy a hétköznapi emberek nyitottan fogadják? Mennyiben változtatott volna a köznép Jézushoz való viszonyulásán, ha fejedelemként vagy hatalmas földbirtokosként jelenik meg?

2. Olvassuk el együtt 1Kor 1:26-29 verseit a csoportban! Melyek a szakasz fő pontjai? Pál így írt: „a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket”. Mit jelent ez? Hogyan mutat rá ez az igeszakasz világunk elferdült, kitekeredett értékrendjére? Mit tehetünk, nehogy mi magunk is a világ hatása alá kerüljünk ezen a téren?

3. Mit tehetünk, hogy a Bibliát kutató csoportjaink az egyszerű emberek számára vonzóbbak, érthetőbbek legyenek? Ennek érdekében milyen bibliafordítást kellene használnunk? Miért fontos gyakorlati kérdésekre koncentrálni, nem pedig elméleti dolgokra, ha szenvedő és segítségre szoruló embereknek akarunk segíteni?