Ha Jézus felnőttként, a gyermekkort kihagyva érkezik a földre, kérdéses lehetett volna, hogy jól viszonyul a gyerekekhez, azonban úgy nőtt fel, ahogy a gyerekeknek kell, a fejlődés és felnőtté válás folyamatában egyetlen szakaszt sem kihagyva. Megérti a tinédzserek kísértéseit. Tapasztalta a gyermekkor védtelenségét és bizonytalanságait. Krisztus is találkozott olyan nehézségekkel, amilyenekkel minden gyerek szembe találja magát a saját viszonyai között. Abban is a Megváltó emberi természetének valósága mutatkozott meg, méghozzá jelentős módon, hogy volt gyermekkora.

Mit tanít Lk 2:40-52 szakasza Jézus gyermekkoráról?

„A zsidóknál a tizenkettedik életév volt a választóvonal a gyermekkor és az ifjúkor között. Amikor egy héber fiú betöltötte ezt az életkort, a törvény fiának és Isten fiának nevezték. Különleges lehetőségeket kapott a vallásos oktatásra, és elvárták tőle, hogy részt vegyen a szent ünnepeken és szertartásokon. Ennek a szokásnak megfelelően látogatott el a gyermek-Jézus húsvétkor Jeruzsálembe” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 55. o.).

Az idézett bibliaszövegek szerint Jézus bölcsességre tett szert. Isten kegyelme áradt rá. Már akkor is mély igeismeretről, bölcsességről tett bizonyságot, amikor kisfiúként elment a páskaünnepre a templomba. A rabbikat kifejezetten lenyűgözte kérdéseivel és feleleteivel.

Isten valószínűleg felhasznált számos gyermekkori tapasztalatot is arra, hogy formálja Jézus kedves, hibátlan jellemét. Neveltetésének alapjához bizonyára hozzájárult a szerető szülők odafigyelése, az ácsmesterség elsajátításával járó fegyelem, a Szentírás rendszeres tanulmányozása, valamint kapcsolata Názáret lakóival. Más szóval, Jézus különleges gyermek volt, de Ő is volt gyermek, mint ahogy mi mindannyian.

„A gyermek-Jézus nem járt a zsinagóga-iskolákba. Édesanyja volt első földi tanítója. Az ő ajkáról és a prófétai tekercsekből tanult a mennyei dolgokról. Most, anyja ölében pontosan azokat a szavakat hallotta, amelyeket Ő maga mondott Mózes által Izraelnek” (i. m. 49. o.). Vezessük még tovább ezt a különös gondolatot, beszéljük meg, hogy mi minden következik belőle! Mit tudhatunk meg így Krisztus emberi természetéről?