A következő igehelyek értelmében hogyan tekintett Jézus a Bibliára? Mt 5:17-20; 12:3-8; 15:3-11; Lk 24:44; Jn 10:34-37; 17:14-19

Amikor Jézus vitába szállt a vallási vezetőkkel, nem elvont filozófiára hagyatkozott, még csak nem is a saját tekintélyére, hanem a Szentírás tanítására; annak alapzatára építette érveit, amikor az igazat akarta megkülönböztetni a hamistól. Ha ellenfelei a szavai tanbeli tisztaságát kérdőjelezték meg, az Ige konkrét szakaszaira irányította a figyelmüket. Gyakorlati kérdésekről szólva Jézus az Istentől jövő kinyilatkoztatásra terelte a hallgatói figyelmét. Tisztában volt azzal, hogy Istentől rendelt küldetése azt beteljesíteni, amit a régmúlt prófétái megjövendöltek.

Krisztus nagy becsben tartotta a Szentírást, valóban értette. Hasonlítsuk ezt ahhoz a jellemző hozzáálláshoz, ami még a magukat keresztényeknek vallók között is gyakran megfigyelhető! Egész felekezetek jutottak el oda, hogy a Bibliát érdekes, azonban nem megbízható történelmi iratnak tartják. Mindent – a hatnapos teremtést, a kivonulást, sőt még Jézus testben való feltámadását is (nem beszélve a valóságos második adventről) – megkérdőjeleznek vagy egyenesen a legendák szintjére helyeznek.

Világos, hogy mi minden következik ebből a tanítványsággal kapcsolatban. Ugyan miért akarná bárki is az életét olyan ügynek szentelni, ami csupán legendán alapszik? A valóságos problémák alatt roskadozó embernek igazi Megváltóra van szüksége. Máskülönben fényét vesztett kinccsé válik az evangélium, vagy egy hasonlattal élve, olyan lesz, mint egy műanyag érme, amit aranyutánzattal futtattak be. Távolról nézve talán megtévesztő lehet, de ha valaki közelebbről szemügyre veszi, eldobja, mert műanyag. Csak az a biztonságos út, ha Krisztus példáját követve magasra emeljük, tiszteljük a Bibliát és betartjuk szavát!

A halál ugyebár nem mítosz. Nem is csak jelkép, hanem az egyik legszörnyűbb valóság, amivel mind szembe találjuk magunkat magunkat. Milyen következményekhez vezet minden olyan felfogás, ami szerint csupán szimbólum értékű vagy legenda az olyan bibliai tanítás, mint pl. Jézus feltámadása vagy második adventje? Miért olyan fontos, hogy sem egyénileg, sem közösségi szinten ne lépjünk ebbe a sátáni csapdába?