Mint ez az ősi mély vizű folyam
hordozza őszi-arannyal szegett
partjai között a nagy fehér hajót,
és tükrözi a tiszta kék eget,
– csorduló szívvel csendben figyelem –
úgy hordoz engem is a kegyelem.
És mint a tarka partok futnak ott,
mert fut a víz és nem ismer határt:
siet a tenger hűs öle felé…
mint anya várja, kéklő karja tárt…
csorduló szívvel csendben figyelem:
hazavisz engem is a kegyelem.