„Fenségét és dicsőségét tekintve a Közbenjáró szolgálatában és munkájában messze fölülmúlja a földi papságot… A Megváltó lett a Közbenjáró, aki a magasságos Isten és népe között áll. Közbenjárása révén út nyílt, hogy a bűnös Isten elé járulhasson. A bűnös ugyanis nem jöhet egyedül, hiszen vétkek terhelik és nincs valós érdeme. Egyedül Krisztus nyithatta meg az utat, egyedül Ő tehetett eleget Isten törvénye követeléseinek. Ő tökéletes volt, bűn nem szennyezte be, foltnak még árnyéka sem vetődött lelkére. A bűn szörnyűséges következményeinek valós mértékét soha nem ismerhettük volna meg, ha Isten nem ad felmérhetetlen értéket megváltásunkért” (Ellen G. White: The Spirit of Prophecy. 2. köt. 11. o.).
„A Krisztus engesztelő, megtisztító munkájába és közbenjárásába vetett hitünk által állhatunk meg kitartóan és rendíthetetlenül a kísértések özönében, amelyek a küzdő egyházon belül zúdulnak ránk” (Ellen G. White: The SDA Bible Commentary. 7A köt. 484. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1) Fussuk át A zsidókhoz írt levelet! Jegyezzük fel azokat a részeket, amelyekben arról van szó, hogy milyen hitből fakadó tettekre, ill. viselkedésre szólít az Úr!
2) Időzzünk még annál a gondolatnál, hogy Isten elé járulhatunk! Mit jelent ez? Hogyan hasson ez az életünkre, főként a kísértések vagy a csüggedés idején?
3) Mi a különbség a hit „teljes bizonyossága” és az önteltség között?
4) Gondolkodjunk még a pénteki tanulmányban idézett, Ellen G. White-tól származó mondaton: „A bűn szörnyűséges következményeinek valós mértékét soha nem ismerhettük volna meg, ha Isten nem ad felmérhetetlen értéket megváltásunkért.” Mit árul el a bűn iszonyatáról az, hogy a megváltásunk ára „felmérhetetlen érték”, Jézus élete volt? Hogyan értelmezzük a „felmérhetetlen érték” kifejezést?
5) Hogyan alakíthatunk ki lelki barátságokat, hogy azok által a szeretetre és a szolgálatkész életre bátorítsuk egymást? Milyen lelki áldásokat nyerhetünk a gyülekezetben? Mit veszítenénk, ha nem lenne lehetőségünk más keresztényekkel együtt imádni Istent?
Letöltés |