Olvassuk el Zsid 2:9 versét! Mit jelent az, hogy Jézus mindenkiért megízlelte a halált (lásd még Zsid 2:17; 9:26-28; 10:12)?

Jézus a bűnösökért halt meg. Benne nem volt bűn (Zsid 4:15), tehát amikor feláldozta életét, nem a saját bűnéért kellett meghalnia. Éppen ellenkezőleg! Azért adta életét, „hogy sokak bűnét elvegye” (Zsid 9:28, új prot. ford.), „engesztelést szerezzen a nép bűneiért” (Zsid 2:17) és áldozatával örökre eltörölje a bűnt (Zsid 9:26).

Jézus azért lett „rövid időre kisebbé… az angyaloknál” (Zsid 2:9, új prot. ford.), hogy elszenvedje a halált. Ez a pont rávilágít, hogy Jézus halála miért volt elengedhetetlen feltétele felmagasztaltatásának. Egyszerűbben szólva: Jézusnak meg kellett halnia ahhoz, hogy megmenthesse az emberiséget. Nem volt más útja a megváltásnak.

E szakasz szerint a testet öltés célja a Fiú halála volt. Jézus csakis a halál elszenvedésével válhatott az üdvösség Fejedelmévé (Zsid 2:10).

Miért engedte az Atya, hogy Jézus szenvedjen? Zsid 2:14-18 szövegkörnyezete szerint szükség volt Jézus halálára ahhoz, hogy Isten megmentse gyermekeit a halál fogságából, a gonosztól, a halál félelmétől, így válhatott Jézusból „könyörülő és hív főpap”.

Röviden: a koronát meg kellett előznie a keresztnek.

„Isten Krisztusra, mint helyettesünkre és kezesünkre helyezte minden gonoszságunkat, bűnünket és igazságtalanságunkat. ’A bűnösök közé számláltatott’ (Ézs 53:12), hogy megválthasson bennünket a törvény ítéletétől, kárhoztatásától. Ádám minden leszármazottjának a bűne az Ő szívére nehezedett súlyos teherként. Isten haragja a bűnnel szemben, nemtetszésének félelmetes kinyilatkoztatása a bűn, az igazságtalanság miatt rettenettel töltötte el Krisztus szívét” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 660. o.).

Krisztus, a világegyetem Teremtője emberként halt meg bűneinkért. Gondolkodjunk el azon, mit is jelent ez! Micsoda örömhír! Nagyszerű reménységet kínál személyesen nekünk! Mit tehetünk azért, hogy ez az igazság legyen tetteink fő motivációja?