Krisztus értünk vállalt áldozata

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 12:5; Ézsaiás 53:2-12; Zsidók 2:9; 4:15;

9:12; 9:26-28

„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1Pt 2:24).

Maximilian Kolbe, ferences rendi szerzetest Auschwitzba deportálták, amiért Nagy-Lengyelország területéről érkezett menekülteket, köztük 2000 zsidót bújtatott. Amikor a barakkjából eltűnt egy fogoly (valószínűleg megszökött), egy SS tiszt kiválasztott tíz rabot, hogy bosszúból éhhalálra ítélje őket. Egyikük kiabálni kezdett: „Jaj, drága feleségem! Jaj, szegény gyermekeim! Soha többé nem látom őket!” Ekkor Kolbe önként jelentkezett, hogy inkább ő haljon meg a kétségbeesett családfő helyett. A meglepett SS tiszt végül engedélyezte a cserét, és Kolbe az elítéltek közé lépett. A másik férfi így túlélte a háborút [1995-ben hunyt el – a fordító megjegyzése].

Valóban megindító a történet, persze Kolbe áldozata csak halványan emlékeztet az Úr Jézuséra, aki önként lépett a helyünkre. Az Ő tettét szimbolizálta a szentélyszolgálat. Az Újtestamentum az ószövetségi áldozati rendszer két fő szereplőjével azonosítja Jézust: Ő az áldozat, aki értünk adta magát (Zsidók 9. és 10. fejezet), ugyanakkor a Főpapunk is (5-10. fejezet).

Ezen a héten Krisztus hatalmas áldozatának különböző szempontjait fogjuk tanulmányozni. Megnézzük, mit biztosított számunkra egyszer és mindenkorra elegendő áldozati halálával.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2013. 4. negyedév

A szentély

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: