Ézs 6:1-6 verseiben a próféta látja a mennyei Királyt, amint a templomban ül „magas és felemeltetett székben”. A látomásban az ítélet jelenete elevenedik meg, Isten ítéletre jön (Ézs 5:16). Ézsaiás az igaz Királyra tekint, akit János evangéliuma Jézus Krisztussal azonosít (Jn 12:41).
Ézsaiás Isten prófétája volt, másokat is megtérésre hívott, mégsem kételkedett abban, hogy az Úr színe előtt ő maga is halál fia. Isten szentségével és dicsőségével szembesülve a próféta érezte saját bűnösségét és népe tisztátalanságát. Szentség és bűn nem fér meg együtt. Ézsaiáshoz hasonlóan mindnyájunknak el kell jutnunk arra a következtetésre, hogy önmagunkban nem állhatunk meg Isten ítélőszéke előtt. Egyetlen reményünk, hogy van Helyettesünk!
Milyen párhuzamokat fedezhetünk fel Ézs 6:1-6 verseiben az engesztelési nappal kapcsolatosan?
A füsttel telt templom, az oltár, az ítélet, a bűn és a tisztátalanság miatt végzett engesztelés határozottan emlékeztet az engesztelési nap elemeire. Ézsaiás átélte úgymond a saját „engesztelési napját”.
Egy szeráf (szó szerinti jelentése: „tüzes lény”), aki a pap szerepét tölti be, odarepül a prófétához az oltárról vett parázsló szénnel, ami valamiféle áldozatot feltételez, hogy megtisztítsa bűneitől. Szemléletes kép ez a bűntől való megtisztításról, ami Jézus áldozata és papi közbenjáró szolgálata által lehetséges. Felismerve a megtisztító szertartást, Ézsaiás nyugodtan áll, amikor a szén érinti az ajkát. Így hamissága eltávozott és bűne elfedeztetett (Ézs 6:7). A 7. versben arra utal a passzív igealak, hogy a bűnbocsánatot az adja, aki a királyi székben ül. Vagyis a Bíró egy személyben Megváltó is.
Isten megtisztító munkája hatására már nem azt mondjuk, hogy „Jaj nékem”, hanem eljutunk ide: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” Ha megértjük, ami az engesztelési napon a mennyben történik, akkor készen állunk hirdetni is, mert a valódi megértés bizonyossághoz és biztonsághoz vezet. Tudjuk, hogy van, aki az ítéletben a helyünkre lép – Jézus Krisztus. Egyedül az Ő igazsága által (ezt jelképezi a vér) állhatunk meg az ítéletben a kárhoztatástól való félelem nélkül (Róm 8:1). A hála pedig misszióra ösztönöz. A felmentett bűnös lesz Isten leghűségesebb követe (2Kor 5:18-20), mert tudja, mitől mentette meg az Úr.
Letöltés |