A BŰN HORDOZÁSA

Olvassuk el 3Móz 6:25-26 és 10:16-18 verseit! Milyen fontos igazságot fedezhetünk itt fel?

Amikor a szolgálattevő pap az áldozati állat húsát a szent helyen elfogyasztotta, „a gyülekezet vétkének hordozásáért” átvette a vétket a bűnöstől. Az áldozat húsa nem csupán a szolgálatért járó fizetség volt (különben Mózes nem haragudott volna annyira Áron fiaira, amikor nem ették meg azt), hanem az engesztelés szertartásának fontos részét képezte. Az áldozat elfogyasztása hogyan illeszkedett az engesztelés folyamatába? Csak azoknak az áldozatoknak az esetében kellett a papnak ennie, amikor a vér nem jutott be a szenthelyre; vagyis egy vezető vagy a nép valamely tagjának vétkeiért vitt áldozat részeként. A Biblia világosan kijelenti, hogy az áldozati állat húsának elfogyasztásával a papok „elveszik” a bűnöstől a bűnt, ami „engesztelést szerez” a bűnösnek. Ekkor már a pap hordozza a bűnös vétkét, így a bűnös felszabadultan távozhat.

2Móz 34:7 versében az áll a héberben, hogy Isten a „vétket hordozza”. 3Móz 10:17 versében szintén ezt a két szót találjuk, ahol viszont a bűnösnek egyértelműen az ad szabadulást, hogy a pap hordozza tovább az ő bűnét. Máskülönben, az áthárítás nélkül a bűnösnek tovább kellett volna hordoznia vétkét (3Móz 5:1), ami természetesen halált jelent (Róm 6:23). Egyértelműen arra utal a pap szerepe, amikor mások bűnét hordozza, amit Krisztus tett értünk: meghalt helyettünk. Azt a következtetést vonhatjuk le tehát, hogy a földi szentélyben végzett papi szolgálat Krisztus értünk végzett munkájának előképe volt, hiszen Ő vette magára vétkeink terhét.

„Az áldás a bűnbocsánatból származik, a bűnbocsánat pedig abból a hitből, hogy felismert, megvallott és elhagyott bűneinket magára veszi Krisztus, a bűnök hatalmas hordozója. Így minden áldás Krisztustól jön. Halála engesztelő áldozat a vétkeinkért. Ő a nagy Közvetítő, aki által Isten kegyelmében részesülünk. Tehát valóban Ő hitünk elkezdője, szerzője és bevégzője” (Ellen G. White: Manuscript Releases. 9. köt. 302. o.).

Képzeljük el, hogy Isten előtt állunk, amikor folyik az ítélet! Mire hagyatkozhatunk? Talán a jó cselekedeteinkre, arra, hogy megtartjuk a szombatot vagy a sok szépre és jóra, amit megtettünk, ill. a sok rosszra, amit nem tettünk meg? Valóban azt gondoljuk, hogy ilyesmire hivatkozva igazként állhatnánk meg a szent és tökéletes Isten előtt? Ha nem, mi az egyetlen reménységünk az ítélet idején?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2013. 4. negyedév

A szentély

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: