Mit mond 2Móz 31:2-11 szakasza a földi szentélyben lévő tárgyak elkészítéséről? Hogyan kapcsolódik mindez 1Móz 1:2 mondanivalójához? (Lásd még 2Móz 25:9!)

A szentély berendezési tárgyai közül a bizonyságtétel ládája volt Isten jelenlétének és szentségének legfőbb jelképe. Az elnevezés onnan ered, hogy a ládában helyezték el a törvény két kőtábláját (2Móz 25:16, 21), amit bizonyságnak neveztek (2Móz 25:16, 21).

A láda teteje volt a „kegyelem királyi széke”, amin a fedelet szárnyaikkal takaró két kérub állt (2Móz 25:17-21). Nagyon is illik rá az egyik fordítás szerint az „engesztelés táblája” kifejezés (17. vers, SZIT), mert azt a gondolatot közvetíti, hogy együtt érző és kegyelmes Istenünk megbékéltette önmagával népét; mindent biztosított, ami a szövetséges kapcsolat fenntartásához szükséges.

Ez az a hely, ahol évente egyszer az engesztelés napján (héberül Jom-kippur) engesztelés történt a népért és a szentélyért (3Móz 16:14-16). Az eredeti nyelvben Róm 3:25 versében Pál úgy utal Jézusra, mint aki engesztelő áldozatként ez a fedél, hiszen Isten általa szerzett engesztelést a bűneinkért.

A szentély első helyiségében a gyertyatartó folyamatosan biztosította a világosságot (3Móz 24:1-4), az illattétel oltára a füstöt, ami eltakarta a pap elől Isten jelenlétét (3Móz 16:12-13). A szent kenyerek asztalára helyezték az Izráel tizenkét törzsét jelképező tizenkét kenyeret. Szintén ide tették a szolgálathoz használt tálakat, csészéket, korsókat és kelyheket (2Móz 25:29-30). Habár kevés információnk van e tárgyak jelentőségéről, valószínűleg az Istennel kötött szövetség alkalmával elköltött ebéd jelképeként álltak ott (lásd 2Móz 24:11), állandóan emlékeztetve Isten és népe szövetségére.

Olvassuk el Róm 3:25-28 verseit! Miért és hogyan nyerhetünk reménységet abból az ígéretből, hogy „az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül”?