AHOL ISTEN MEGJELENT

2Móz 25:8 verse szerint mi volt Isten célja a pusztában felállított földi sátorral? Milyen nagyszerű igazság tanítása rejlik ebben az Úr szeretetéről?

Az Éden kertjében a bűn megtörte az Isten és ember közötti közvetlen viszonyt, megfosztva ősszüleinket attól, hogy akadálytalanul fordulhassanak Istenhez. A Teremtő azonban továbbra is magához akart vonni, mély, szövetséges kapcsolatra vágyott a bűnbe süllyedt emberiséggel. Ez a folyamat már az Édenben elkezdődött. Évszázadokkal később, amikor kiszabadította népét Egyiptomból, majd megalapította a szentélyt és az abban folyó szolgálatot, Isten ismét kezdeményezett, hogy az embert visszatérítse magához. A szentély tehát az Úr olthatatlan vágyának bizonyítéka, hogy népe között kíván lakozni. Ez Isten elgondolása (Zsolt 132:13-14). Legfőbb szándéka a kapcsolat, és a szentélyt választotta eszközként, hogy ezt közölje népével. A szentély annak látható bizonyítéka, hogy Isten jelen van népe között a földön.

Mózes negyedik könyve 2. fejezetének leírásából tudjuk, hogy a szent sátort a négyzet alapú tábor közepére helyezték, oda, ahol – mint a Közel-Keleten rendszerint – a király sátrának kellett állni. A szent sátor tehát azt jelképezte, hogy maga Isten volt Izráel királya.

A léviták a szent sátor köré verték fel saját sátraikat (4Móz 1:53), míg a többi törzs messzebb táborozott, egy oldalon három-három törzs (4Móz 2:2). Ez az elrendezés szemléltette egyrészt Isten közelségét, ugyanakkor távolságát is.

A szentély másik rendeltetése az volt, hogy helyet adjon az Úr által kinyilatkoztatott, központosított istentiszteleti rendszernek. A nép tisztátalansága és erkölcsi hiányosságai miatt Isten nem lakhatott volna közöttük, de áldozatok és ajándékok rendszerét rendelte el, hogy a szentségtelen nép mégis szent színe előtt élhessen.

Ebben az értelemben tehát a szentély részleteket nyilatkoztatott ki a megváltás tervéből, amely nem csupán az áldozatokat foglalta magába, hanem a tervnek szintén szerves részét képező papi szolgálatot is.

A szentély által a világegyetem Teremtője, minden létező Alkotója (lásd Jn 1:1-3) leereszkedett, hogy a pusztában vándorló, hontalan nép között lakozzon. Hogyan szabadulhatunk meg az előítélet minden fajtájától, ha erre gondolunk?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: