Olvassuk el Zsolt 11:4-7 és Hab 2:20 verseit! Mit tesz még mennyei templomában az Úr, és miért fontos ezt tudnunk?

Sok zsoltár ír arról, hogy az Urat nem hagyja hidegen az igazak helyzete, mint ahogy az őket ért igazságtalanságok sem. Dönteni fog a jóvátételre váró ügyekben: igazolja az igazat és bűnösnek mondja a bűnöst (lásd 5Móz 25:1), miként egy jó bíró.

Amikor Isten ítél, a trónteremből tárgyalóterem, a királyi székből pedig bírói szék lesz. A trónon ülő fog ítélkezni (Zsolt 9:5-9) – ismerős kép a Közel-Keleten, hiszen a királyok gyakran bíráskodtak is.

Isten ítélete kiterjed úgy a gonoszokra, mint az igazakra. A gonoszok Sodomához és Gomorához hasonló büntetést kapnak, ám „az igazak látják az ő orcáját” (Zsolt 11:6-7). A trónterem és a tárgyalóterem klasszikus kombinációja megjelenik Dán 7:9-14 verseiben is (ez egy fontos szakasz, amit később még tanulmányozni fogunk). Itt ismét két fajtáját látjuk az ítéletnek: a szenteket felmentő határozatot, illetve Isten ellenségeinek halálos ítéletét.

Habakuk könyvében, miután a próféta megkérdezi Istentől: miért hallgat az igazságtalanságok láttán (Habakuk 1. fej.), az Úr azt feleli, hogy bizonyosan meghozza majd ítéletét (Hab 2:1-5). A bálványokban sem lélek, sem élet nincs (Hab 2:19), a teremtő Isten viszont mennyei temploma királyi székén trónol, ítéletre készen.

A próféta int: „hallgasson előtte az egész föld” (Hab 2:20)! Isten uralmát és ítéletét áhítattal, tisztelettel teljes csendben kell figyelnünk. Az Úr különleges jelenléte is ott nyilvánul meg és a mennyei lények ott imádják, ahol minden ember felett igazságos ítéletet hoz: a mennyei szentélyben. Isten igazságos; az igazsággal kapcsolatos kérdéseinkre az általa meghatározott időben kapunk választ, nem pedig amikor mi szeretnénk.

Bármennyire is igazságért kiált a lelkünk, most gyakran nincs benne részünk. Miért kell mégis bíznunk Isten igazságosságában? Ennek ígérete nélkül milyen reményünk lenne?