BOTYÁNSZKI ÁGNES: A PECSÉT

Itt hagyta lábnyomát...

Bűnös léptek tapossák…

A tér riadt falai visszhangozzák,

mit a nép kiált:

„Feszítsd meg Isten Fiát!”

A lázadás tömlöcének ajtaját

megnyithatta volna a hit, mit felkínált.

De a tömeg makacsul ellenállt.

Részvét nélkül kísérte halálba Urát.

Térdre hullás a homokban...

Támogatottság?

Csak nyomokban...

Keresztünktől lerogytan,

Bolygónk szíve feldobban…

Erezete ottmaradt

a bőrébe vasaltan.

Reményt hozó könyörgése

örök füstként száll az égbe:

„Atyám! Bocsásd meg,

mert nem tudják, mit tesznek.”

Egyedül e mennyei szeretet

lát úgy szennyes ruhát,

minek összes foltja

hófehérre vált.

Ekkor Jézus fáradt testét

angyal szárnyak fölemelték,

s a városból kivezették.

Ahogy nő az emelkedő,

éppen úgy fogy el az erő.

Csak a vakság hozza elő:

„Koponya helye temető.”

Hisz követői számára Ő

éppen itt lesz dicső.

Nincs a Földön oly nagy árnyék,

mi a fénynek ellenállnék.

Mely által semmissé válnék

e atyai szándék:

„Egyetlen gyermekem

küldtem a halálba,

hogy lángoló szívemet

Neked is postázza.

Egy boríték gondosan lezárva.

Pecsétjét áldozata mintázza,

s kifolyt vére lett tintája.

Itt hagyta lábnyomát…

Mint adventjének zálogát…

Várjuk hát a Messiást!

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: