PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET: MINT A FÁK

Ha az emberek is, mint a fák,

úgy viselnék az élet viharát,

megtépve is hallgatni tudnának:

csöndben viselnék, ami nagyon fájhat.

Tűrnék, ha a villám életükbe vág:

egy-egy bánat, mint a lombhullatás

új tavaszt hozna és semmi mást.

Teremne a szívük száz, új rügyet,

és messze járna tőlük a gyűlölet.

A megbántásra nem volna válasz,

életük lenne a csendes alázat.

Árnyék lennénk a verejtékezőnek,

és meleg a didergő szegénynek.

Gyümölcsöt teremnénk gazdagon,

azt mondanánk: mindet odaadom...

Nem kívánnánk semmit cserébe,

teremnénk újat a helyébe.

– Ha az emberek is, mint a fák,

átölelnék karjukkal egymást,

egymást szeretve, egymást féltve,

szavak nélkül is egymást értve:

nem tépne külön a fergeteg,

egy lennél velem és én Teveled.

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: