A döntés pontján történik meg a változás. Akkor következik be a reformáció, amikor eldöntjük, hogy meghajlunk a Szentlélek meggyőző ereje előtt és alávetjük magunkat Isten akaratának. Isten soha nem fog kényszeríteni vagy manipulálni, tiszteletben tartja a szabadságunkat. Lelkével hat a gondolatainkra, meggyőzi a szívünket és jó tettekre késztet, de kizárólag miénk a döntés, hogy engedünk-e a Szentlélek késztetésének.
Miként mutat rá Fil 2:12-14 szakasza, hogy együtt kell működnünk Istennel, ha növekedni akarunk kegyelemben? Mit ért Pál azon, hogy „vigyétek véghez a ti idvességteket”? Mit jelent az, hogy „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből”?
Képtelenek lennénk bármit véghezvinni, amit Isten nem tett lehetővé. Amint természetfeletti hatalmával munkálkodik bennünk, meg tudjuk hozni a döntést, hogy felhasználjuk a tőle nyert kegyelmet és erőt.
„Miközben a halandó, bűnös ember félelemmel és rettegéssel viszi végbe üdvösségét, Isten az, aki munkálja benne ’mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből’, de nem az egyén együttműködése nélkül. A legnagyobb erőfeszítést kell megtenni; alkalmas, készséges diákként járjon az ember Krisztus iskolájába. Amint elfogadja az ingyen felajánlott kegyelmet, Krisztus céltudatos döntéshez segíti a gondolataiban és a szívében, hogy félre tudja tenni a bűn minden súlyát és a szíve beteljen Isten teljességével, szeretetével” (Ellen G. White: Fundamentals of Christian Education. 134. o.).
Reformáció akkor következik be, amikor együttműködünk Istennel úgy, hogy eldöntjük: átadjuk neki mindazt, ami a Szentlélek figyelmeztetése szerint nem áll összhangban akaratával. E döntések meghozatala nélkül – amelyek időnként különösen fájdalmasak is lehetnek – nem következik be pozitív, lelki változás. Isten nem fogja kitépni belőlünk az önző gondolatokat. Nem ragadja el titokzatos módon egészségtelen szokásainkat vagy titkos élvezeteinket. Meggyőz a bűnről, meggyőz arról, hogy mi a helyes, de dönteni nekünk kell. Amint ezt megtesszük, erőt ad a döntéseinknek, de mi vagyunk azok, akiknek nap mint nap vagy percről percre meg kell azokat a bizonyos döntéseket hoznunk.
Mit jelent Istennel együttműködni az üdvösségünkért? És mit nem jelent? Mikor fordult elő utoljára, hogy mélyen meggyőződtünk valaminek a helytelen voltáról, majd pedig Isten kegyelméből le is győztük azt, még ha nehéz is volt a küzdelem?
Letöltés |