A jelenések könyve 2. és 3. fejezetében bemutatott hét gyülekezet a keresztény egyház képét vetíti elénk, ahogy az évszázadok során változott. Ez a Biblia tanulmányozói által történelmileg elfogadott nézet, amit a hetednapi adventisták is vallanak.

Az angyal felszólította Jánost, hogy „Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek” (Jel 1:19). A hét gyülekezetről szóló látomás a múltra, a jelenre és a jövőre is vonatkozik. Olvashatunk benne Isten egyházának diadalairól, ugyanakkor kudarcairól is; beszámol győzelmekről és vereségekről. A hét gyülekezet a keresztény hit folyamatos haladását vázolja fel a történelemben, ugyanakkor mindegyik gyülekezetnek szóló üzenetben alapvető tanulságok rejlenek Isten mai népe számára. Efezus esetében ékes példát látunk arra, hogyan szólít fel ébredésre és reformációra a menny.

Milyen jó dolgokat említ meg Jel 2:1-6 szakasza az efezusi gyülekezettel kapcsolatban? Milyen problémák mutatkoztak?

Efezus a Kr. u. 31-100 közötti időszak újszövetségi egyházát jelképezi. Az első keresztényeket buzgó hit jellemezte. Megállás nélkül fáradoztak az evangélium terjesztése érdekében. A tanítványok őrizték az egyház tanbeli tisztaságát, nem tolerálták a tévtanításokat és hevesen védelmezték az igazságot.

Az idő múlásával viszont a tagok kezdték elveszíteni „első szeretetüket”. A hitbuzgalmat kötelességtudat váltotta fel. Jézus munkájának végzése fontosabbá vált számukra a vele való kapcsolatnál. Fokozatosan és szinte észrevétlenül kezdtek távolodni Jézustól. Fáradhatatlanul védelmezték a hitet, de saját lelki életük egy jelentős téren hiányt szenvedett. Égető szükségük volt a Jézus és egymás iránti szeretetre.

Milyen érzéseket tapasztaltál először, amikor megismerted Jézust? Hogyan tartható fenn az „első szeretet”? Miért fontos őrizni? Mi minden távolíthat el az első szeretettől?