Isten gyakran küldte prófétáit, hogy ébredésre vezessék Izráel népét. Ezeket az ébredéseket rendszerint reformáció kísérte. Fontos megjegyezni, hogy Isten népe akkor is kiválasztott nép maradt, amikor elsodródtak az Úrtól! Isten újból és újból elküldte hírnökeit, hogy visszatérítsék övéit. Az ébredés és reformáció ószövetségi példáiban gyakran megfigyelhetünk hasonló jellemzőket. Az ótestamentumi korban akkor történt ébredés és reformáció, amikor a nép szíve megújult és elkötelezték magukat, hogy engedelmeskednek Isten akaratának. Amikor Izráel a „maga útját járta” és „mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt” (Bír 21:25), Isten visszatartotta az áldásokat, ebből következően a nép tragédiákat, vereségeket szenvedett el.

Egy alkalommal, amikor Isten népe az egyik legnagyobb kihívás, az ammonitákkal és a moábitákkal való ütközet előtt állt, Jósafát király kiemelkedő lelki vezetői képességről tett bizonyságot. A válságos idő alatt mindvégig azon fáradozott, hogy egész Izráel tekintete Isten hatalma felé forduljon (2Krón 20:12).

A király felismert egy pontot, ami lényeges minden ébredés és reformáció mozgalmának megőrzésénél. Mit tanácsolt népének? Az ébredés és reformáció milyen lelki mintája fedezhető fel itt?

Olvassuk el 2Krón 20:1-20 szakaszát, majd foglaljuk össze, hogy mire utasította Jósafát király a népet!

„Isten volt Júda erőssége ebben a válságban, mint ahogy mai népének is Ő az erőssége. Nem a fejedelmekben kell bíznunk, nem szabad embereket Isten helyére állítanunk. Ne feledjük, hogy az ember esendő és tévedhet, a Mindenható Úr azonban a védelmünk erős tornya. Minden váratlan helyzetben éreznünk kell, hogy Övé a küzdelem, erőforrásai kimeríthetetlenek! A megoldhatatlannak tűnő helyzetekben csak még nagyobb lesz a győzelem” (Ellen G. White: Conflict and Courage. 217. o.).

Jósafát tapasztalata jó példa arra, hogy mi is az ébredés és a reformáció lényege. A király vezetésével a nép együtt böjtölt, imádkozott, bízott és engedelmeskedett Istennek.

Hogyan tanulhatjuk meg alkalmazni ezeket a lelki elveket nehézségeink idején? Hitünk gyakorlásának mi az egyetlen módja?