A hamis ébredésekben a fő hangsúlyt gyakran a csodákra teszik, az őszinte ébredés viszont a szolgálatra összpontosít. A hamis ébredések a látványos jeleket és csodákat emelik ki, az igazi ébredés hatására pedig az ember elismeri, hogy a legnagyobb csoda a megváltozott élet.

Jézus csodás gyógyításai bizonyították, hogy Ő a Messiás. Mint könyörületes Megváltó, csillapítani igyekezett az emberi szenvedést. Ám azt még fontosabbnak tartotta, hogy üdvösségre jusson mindenki, akit csak megérintett gyógyító kegyelme. Jézus megváltói szolgálatának az volt a célja, hogy „megkeresse és megtartsa” az elveszett emberiséget (Lk 19:10). A lebénult ember meggyógyításakor jelentette ki Jézus a kor vallási vezetőihez szólva: „Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza” (Mt 9:6). A tömeg e csoda láttán dicsőítette Istent (lásd Mt 9:8).

A csodák Jézus megváltói szolgálatából fakadtak ugyan, de nem ezeket tekintjük földre jövetele legfőbb okainak.

A következő bibliaszövegekből mit tanulhatunk az utolsó időkben várható csalásokról: Mt 24:11-13, 24; 2Thessz 2:9-12; Jel 19:20?

Azokat tévesztik meg a hamis csodák, akik „nem fogadták be az igazságnak szeretetét”. Az ember kiteszi magát a megtévesztésnek, ha a látványos dolgokat sokkal fontosabbnak tartja, mint a Krisztusban található új élet utáni vágyat. Jézus mélyreható gondolattal fejezte be a gazdag ember és Lázár példázatát: „Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad” (Lk 16:31). Más szóval, a látványos jelek és csodák soha nem helyettesíthetik azt, hogy az ember megértse, majd kövesse Isten Igéjét! Az Istennek való engedelmességnek kell a legelső helyen állni; ha és amennyiben történnek jelek és csodák, azok mindig csak másodlagosak.

Milyen csodákat tapasztaltunk már a hitéletünk során? Mit tanultunk meg belőlük? Hitünk szempontjából mennyire tartjuk ezeket fontosnak?