A Bibliában konkrét példákat találunk olyan esetekre, amikor emberek megbánták tetteiket, mégsem nyerték el Isten bocsánatát. Sírtak, szomorkodtak, megvallották a bűnüket, de nem bocsátott meg nekik az Úr. Olvassuk el a fáraó, Bálám, Ézsau és Júdás történetét (2Móz 12:29-32; 4Móz 22:32-35; Máté 27:4; Zsid 12:17)!

Milyen közös vonást fedezhetünk fel e részekben a megtéréssel és a bűnök megvallásával kapcsolatban?

Zsid 12:17 verse jól összefoglalja a lényeget. Ézsauról azt olvassuk, hogy „mikor akarta örökölni az áldást… nem találta meg a megbánás helyét”. Sem a fáraó, sem Bálám, sem Júdás, sem Ézsau szívét nem törte össze a nagy fájdalom, amit bűnével okozott a családjának vagy magának Istennek. Ézsau csupán az elvesztett elsőszülöttségi áldás miatt kesergett. Azt sajnálta, hogy nem kapta meg, amit jogos tulajdonának vélt. A szándéka nem volt tiszta. Csak a veszteség miatt sajnálkozott. A hamis bűnbánat azt jelenti, hogy az ember csupán a bűn következményei, nem pedig a bűn miatt szomorkodik.

Istentől ered a vetés és aratás elve, és tagadhatatlan, hogy a bűn rettenetes következményekkel jár, ám a bűnbánat nem csupán a vétek által kiváltott bajok miatti kesergés. Azt jelenti az igazi bűnbánat, hogy az ember szomorkodik, amiért nagy szégyent és fájdalmat okozott Istennek.

Az igazi megtérésnek mindig legalább három jellemzője van: először is szomorúság, mert a bűnnel fájdalmat okoztunk Istennek. Fáj, hogy megbántottuk azt, aki annyira szeret. Másodszor: őszintén megvalljuk az elkövetett rosszat. Nem hozunk fel kifogásokat viselkedésünk indokolására, nem mást hibáztatunk, hanem felelősséget vállalunk a tetteinkért. Harmadszor pedig: az igazi bűnbánatnak mindig része az elhatározás, hogy elfordulunk attól a bizonyos dologtól. A bűnbánat nem lehet őszinte, ha nem vonja maga után az életben történt változást. A hamis bűnbánatban viszont az ember csak magára figyel, a következmények miatt aggódik; ez pusztán érzésben megnyilvánuló szomorúság, a bűn által gyakran kiváltott negatív következmények miatt. Jellemzi a kifogások keresése és mások kárhoztatása. Nem törekszik a magatartásbeli változásra, hacsak nem származik belőle személyes haszna.