Pált szolgálata során mindvégig a Lélek vezette, győzte meg, tanította és erősítette. Agrippa király előtt mondott védőbeszédében az apostol felidézte a damaszkuszi úton kapott mennyei látomását. Bizonyságot tett róla, hogy a zsidók és pogányok között végzett szolgálatának Jézus által rábízott célja volt: „Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által” (ApCsel 26:18).

Gondolva a Szentlélek vezetésére, miért olyan figyelemreméltó, ahogy az apostol a damaszkuszi úton kapott látomásra reagált? Pál válaszával hasonlítsuk össze, ahogyan Agrippa király fogadta a Szentlélek hívását (ApCsel 26:19-32)!

Éles ellentétben Pállal, Agrippa király nem engedett a Szentlélek meggyőző erejének. Saját fontossága tudatával volt eltelve, gőgössége és önző vágyai miatt ellenállt a Szentlélek késztetésének, ami hívta, hogy új életet találjon Krisztusban.

Jézus félreérthetetlenül kijelentette: „Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket; és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Még a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek” (Jn 12:35-36).

Miközben engedelmesen követjük a Szentlélek vezetését és Isten igazságának világosságában járunk, az Úr folyamatosan több és több világosságot, igazságot nyilatkoztat ki nekünk. Viszont ha elhárítjuk a Szentlélek késztetését, minél inkább ellenállunk neki, annál jobban megkeményedik a szívünk.

„Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek” (ApCsel 26:28). Ez a Biblia egyik legmegrendítőbb és legszomorúbb mondata! Hogyan fenyegethet bennünket is a hasonló reagálás veszélye? Miért mondhatjuk, hogy ugyanaz az elv mutatkozik meg akkor is, ha valaki eltér az Úrtól, mint Agrippa szavaiban?