Olvassuk el az alábbi verseket, majd minden első vonalra írjuk le, amit Dávid kért, a második vonalra pedig írjuk le a körülményeket, amelyek kérését kiváltották.

Zsolt 119:25 (kérés)

(körülmény)

Zsolt 119:107 (kérés)

(körülmény)

Zsolt 119:153-154 (kérés)

(körülmény)

Dávid leírja A zsoltárok könyvében, hogy lelki élete számára milyen áldásokat rejt az Ige. Olvassuk el a 119. zsoltár alábbi verseit, majd mindegyikből válasszunk ki egy szót, ami a legjobban összefoglalja az áldást, amelyet a zsoltáros abban a részben felismert! Zsolt 119:50, 74, 116, 130, 160, 169, 170

Dávid bátorságra és erőre lelt Isten Igéjében, reményt és isteni vezetést talált benne. Isten Igéje világosságot hozott sötét gondolataiba (Zsolt 119:130), táplálta éhes szívét és csillapította lelke szomjúságát (Zsolt 119:81). Amikor Saul az életére tört, Dávid Isten szabadításának ígéretébe kapaszkodott (Zsolt 34:5). A Bethsabéval való házasságtörő viszonya miatt bűntudattól gyötrődve Isten megbocsátásának ígéretébe kapaszkodott (Zsolt 32:1-2). Amikor a jövőt bizonytalannak látta, kapaszkodót jelentett számára az isteni vezetés ígérete (Zsolt 32:8). Dávid örvendezve kiáltott fel: „a te beszéded megelevenít engem” (Zsolt 119:50). Az ébredés alapja mindig az, hogy az ember új életre lel Isten Igéjében.

Hogyan tanulhatunk meg reményt, erőt, bizonyosságot és világosságot meríteni Isten Igéjéből? Vagyis, hogyan szerezhetünk gazdagabb tapasztalatot az Úrral, ha jobban megismerjük a Biblia kinyilatkoztatásai által?