Van remény Laodicea és mindazok számára, akiket lelki fásultság, közömbösség gyötör. Urunk adhat rá ellenszert. Azért is van remény e gyülekezet számára, mert az Úr szól hozzá. Csak kérdés, hogy népe elfogadja-e és követi-e tanácsát?

Beszélgessünk Jézusnak a Jel 3:18-19 verseiben olvasható tanácsáról! Mit értett „a tűzben megpróbált arany”, a „fehér ruha” és a „szemgyógyító ír” alatt? Lásd még Zak 3:1-5; Ef 4:30; 1Pt 1:7; Jel 19:7-9!

„Jézus ajtóról ajtóra jár, minden lélek temploma előtt megállva így szól: ’az ajtó előtt állok és zörgetek’ (Jel 3:20). Mint mennyei kereskedő, elénk tárja kincseit: ’végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága’ (Jel 3:18). Az általa felkínált arany mással nincs elegyítve, drágább Ofir aranyánál, mert ez a hit és a szeretet.

A fehér ruha, aminek viseletére biztat, nem más, mint saját igazságának palástja, a szemgyógyító ír a kegyelem olaja, ami a vakságban, sötétségben lévő hívőnek lelki látást ad, hogy különbséget tehessen Isten Lelkének munkája és az ellenség lelkének munkája között. A nagy Kereskedő kér, hogy nyissunk ajtót neki, akinél lelki kincsek vannak és kössünk üzletet vele. ’Én, a Megváltó tanácsolom, hogy vegyél tőlem!’ – mondja” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1894. aug. 7.).

Ellen G. White Jézusra vonatkoztatja Jel 3:20 versét: „az ajtó előtt állok és zörgetek.” Jézus csak kopogtat, nem töri be az ajtót, nem lép be erőszakkal. Ezek szerint Isten bármit kész megtenni értünk, végeredményben azonban nekünk kell meghozni a döntést, hogy beengedjük-e. Tegyük fel magunknak a kérdést: „Mennyire állok ellen annak, hogy kinyissam az ajtót?” Ha még húzódoznánk, keressük meg az okát! Vajon mi tart vissza? Milyen bűn, vagy mi az, aminek engedünk, amitől nem akarunk még elszakadni, amitől olyan nehéz elfordulni?