Nehogy elfeledjük! (Malakiás)

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 32:32; 3Mózes 1:1-3;

Malakiás 1; 2; 3; 4; Efezus 5:21-33

„Hiszen napkelettől fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 1:11).

KULCSGONDOLAT: Malakiás tanítása rávilágít arra, hogy mennyire komolyan törődik Isten a népével, ugyanakkor bemutatja a nép szent kötelezettségeit is.

Malakiás neve azt jelenti, hogy az én követem. Mást nem tudunk róla azon kívül, amit az Ószövetség Kispróféták (vagy A tizenkettő könyve) elnevezésű szakaszát lezáró rövid könyvéből összegyűjthetünk.

Malakiás központi üzenete szerint Isten kinyilvánította népe iránti szeretetét a történelmük során, amiből következően övéi számadással tartoznak az Úrnak. Elvárta a kiválasztott néptől és vezetőitől, hogy engedelmeskedjenek parancsainak. A nyílt bálványimádás ugyan látszatra megszűnt (a próféta a babiloni fogságból visszatért zsidóknak írta könyvét), a nép élete mégsem volt olyan, mint amit a szövetség feltételei megkívántak volna. A vallási gyakorlatokat rendszeresen végezték, mindez azonban inkább száraz formalitás volt, mint szívbéli meggyőződés.

Bárcsak mai egyházunk is megszívlelné ezeket a gondolatokat!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: