NE FÉLJ!

Hag 2:1-5 szakaszában érdekes fejleményt láthatunk az Isten népe között végbement nagy reformációban. Nagyjából egy hónappal az építkezés megkezdése után Haggeus által Isten bátorító szót küldött a maradéknak, akik híján voltak a megfelelő forrásoknak, mégis eltökélték, hogy a próféták útmutatása alapján újjáépítik Isten házát. Haggeus azt kérdezte a vénektől, hogy milyennek látják a templomot ahhoz képest, amilyen a fogság előtt volt. Egyértelműen nem ért fel a korábbi dicsőséggel az, ahogy a templom akkor kinézett. Talán az emberek elkeseredtek, mert esély sem volt arra, hogy visszaállítsák a hajdan ugyanott álló salamoni templom káprázatos szépségét.

A próféta bátorította a népet, hogy csak folytassák a munkát, mert Isten Lelke velük van. A maradék közösség minden egyes tagját felszólította, hogy legyenek erősek és dolgozzanak keményen, mert a Mindenható Isten közöttük lakozik. Haggeus lényegében ugyanazt mondta a vezetőknek (Legyetek bátrak! Ne féljetek!), mint amivel az Úr Mózes halála után bátorította Józsuét (Józs 1:5-9). Minél kisebb és gyengébb forrásokkal rendelkezett Izráel, annál nagyobb szükségük volt az Istenbe vetett hitre. A próféta kijelentette, hogy az Úr majd nagyobbá teszi a templom későbbi dicsőségét, mint azelőtt volt. Erre azonban csak azért kerülhetett sor, mert eljött az, aki a templomnál is hatalmasabb (lásd Mt 12:6). A Lélek jelenléte biztosította Isten országának folyamatosságát Izráelben. Isten Lelke vezette Mózest és a véneket, Ő küldte el a prófétákat ihletett üzenettel, Ő volt a maradék nép között. A vezetők és az egész nép hitből fakadó válasza tanúsította, hogy valóban lelki reformáció ment végbe közöttük. A Lélek végezte el a megújítást bennük, Ő vezette a népet Istenük felé. A Lélek jelenléte a bőséges áldásokat is garantálta. A próféta arra bátorította a közösség tagjait, hogy az isteni ígéretek értelmében munkálkodjanak, egészen azok beteljesedéséig.

Haggeus Isten Igéjével szolgált az élet keménységét ismerő és a szertefoszlott remények miatt csalódott népnek. A figyelmüket a hűséges Istenre irányította, aki elvárja népétől, hogy országának felelősségteljes polgárai legyenek, kitartóan jót cselekedjenek és így találjanak igazi értelmet, célt életüknek.

Egy 35 éves, hitéből kiábrándult férfi hosszú búcsúirat hátrahagyása után öngyilkos lett. Többek között ezt írta: „Minden szó, minden gondolat és minden érzés egyetlen problémából ered: az élet értelmetlen.” Milyen szempontból mondhatjuk, hogy nemcsak az Istenbe vetett hitünk ad értelmet az életünknek, hanem a készséges engedelmességünk is?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: