A FÖLD ALÁZATOSAI

Zof 2:1-3 szakaszában a próféta bűnbánatra hív. A pusztulás hamarosan bekövetkezik ugyan, mégis van idő védelmet találni, de csak akkor, ha a nép megtér. A megtérésre nem hajlandó gonoszok az ítélet napján elenyésznek, mint a polyva. Zsolt 1:4 szintén a polyvához hasonlítja a gonoszokat, akikre végül pusztulás vár.

„Keressétek az Urat” – ezekkel a szavakkal bátorítja Zofóniás azokat, akik megalázzák magukat Isten előtt, hogy rendületlenül tartsanak ki hitükben. Tanítása szerint az Úr keresése megegyezik az igazságosság és alázat keresésével. Lényeges a bűnbánat ahhoz, hogy az ember elkerülhesse a küszöbön álló ítéletet.

Zofóniás a megtérő embereket nevezi úgy, hogy „e föld alázatosai” (Zof 2:3). A következő igehelyek hogyan világítanak rá e kifejezés jelentésére, amit úgy is fordíthatnánk, hogy „a föld szegényei”? Zsolt 76:10; Ézs 11:4; Ám 8:4; Mt 5:3

Azok az alázatos emberek, akik hűségesek maradtak Istenhez, akiket Ő vezet és tanít. A zsoltáros így fogalmaz: „Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat” (Zsolt 25:8-9). A próféta arra biztatja az alázatosokat, hogy Istent keresve, az igazságosságra és az alázatosságra törekedve készüljenek a közelgő ítéletre. A talán szó fejezi ki annak lehetőségét, hogy a hűséges alázatosak életben maradhatnak. A túlélés teljes egészében Isten kegyelmén múlik, a kegyelem pedig soha nem vehető magától értetődőnek, természetesnek. A fenyegető vész idején van remény a jövőre nézve, amit a könyörületes Isten biztosít. Az Úr védelmet ígért minden benne bízónak (Jóel 3:16; Náh 1:7). Az ilyen bizalom kizárja azt, hogy az ember csak magára akarjon támaszkodni; kizárja a ravaszságot és a csalást is.

„Látszólag nincs tehetetlenebb, valójában mégis legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki érzi semmiségét, és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Ima, valamint Isten Igéjének tanulmányozása által, és mert hiszi, hogy Isten állandóan jelen van, a leggyengébb ember is kapcsolatban lehet az élő Krisztussal, aki fogja kezét, és soha nem ereszti el” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 120. o.). Milyen tapasztalatot szereztünk már e bátorító gondolattal összefüggésben? Hogyan tanulhatunk meg ilyen kapcsolatban élni Krisztussal?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2013. 2. negyedév

Nagy tanulságok a kispróféták írásaiból

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: