Zofóniás próféta könyve középpontjában „az Úrnak napja” (Zof 1:7) áll. A bibliai próféták számára az Úr napja kifejezés egy meghatározott időszakra vonatkozik, amikor Isten belenyúl az emberi eseményekbe, hogy megmentsen és ítéletet tartson. Az ókori Izráelben a legtöbben úgy gondolták, hogy az Úr megmenti és felemeli Izráelt, a vele ellenséges népeket pedig örökre elpusztítja. Hallgatói legnagyobb megdöbbenésére a próféta azonban kijelentette, hogy az Úr napja a végzet napja lesz még Isten népe számára is (Zof 1:1-5), mert vétettek Isten ellen (Zof 1:17).

Hasonlítsuk össze Zof 1:14-18 versét Jóel 2:1-11 és Ám 5:18-20 szakaszával! Milyen képet kapunk „az Úrnak napjáról” az idézett igeszakaszokból?

A közelgő ítéletet Zofóniás az özönvíz pusztításához hasonlítja, amikor a víz minden életet elsodort (1Mózes 6-8. fejezet). Isten teremtési rendjéhez képest szinte fordított sorrendet mutat Zof 1:2-3 verseinek listája azokról, akikre pusztulás vár: emberek, szárazföldi állatok, madarak, víziállatok (vö. 1Móz 1:20-27).

A próféta figyelmeztette a népet, hogy az ítélet alól pénzzel nem tudják kiváltani magukat (Zof 1:18). Sem arany, sem ezüst nem védheti meg őket az Úr haragjától. Jeruzsálem önelégült lakói azt állították, hogy Isten se jót, se rosszat nem tesz. Egyszerűen semmilyen megnyilvánulásra nem számítottak az Úr részéről (Zof 1:12). Az isteni ítélet azonban megmutatja, hogy Isten milyen tevékenyen munkálkodik annak biztosításáért, hogy népének legyen jövője.

Zofóniás világossá teszi, hogy Isten ítéletének nem csupán a büntetés, hanem a helyreigazítás a célja. Az Úr védelmet ígér mindazoknak, akik keresik Őt (Zof 2:3). Az Úr napja nem csupán a világ végét jelenti, hanem Isten örök országának jövőbeli megalapítását is.

Milyen értelemben tapasztaljuk most is azt, amiről Zof 1:18 versében olvasunk? Vagyis milyen helyzetekben éreztük már, hogy a világ minden pénze sem menthet meg?