BABITS MIHÁLY: JÓNÁS KÖNYVE (részlet)

S monda az Ur Jónásnak: „Lásd, valóban

méltán busúlsz s vádolsz-e haragodban

a széleslombu, kövér tök miatt,

hogy hűs árnya fejedről elapadt?”

S felelt, kitörvén Jónásból a méreg:

„Méltán haragszom azért, mígcsak élek!”

És monda akkor az Isten: „Te szánod

a tököt amely egy éjszaka támadt

s egy másik éjszaka elhervadott;

amelyért kezed nem munkálkodott;

amelyet nem ápoltál, nem neveltél,

lombja alatt csak lustán elhevertél.

És én ne szánjam Ninivét, amely

évszázak folytán épült vala fel?

melynek tornyai vetekedve kelnek?

mely mint egy győztes harci tábor terjed

a sivatagban, és utcái mint

képeskönyv amit a történet irt,

nyilnak elém? Ne szánjam Ninivének

ormát mely lépcsőt emel a jövőnek?

A várost amely mint egy fáklya égett

nagy korszakokon át, és nemzedékek

éltek fényénél, s nem birt meg vele

a sivatagnak annyi vad szele?

Melyben lakott sok százszor ezer ember

s rakta fészkét munkálva türelemmel:

ő sem tudta, és ki választja széllyel,

mit rakott jobb-, s mit rakott balkezével?

Bizd azt reám, majd szétválasztom én.

A szó tiéd, a fegyver az enyém.

Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”

Ninive nem él örökké. A tök sem,

s Jónás sem. Eljön az ideje még,

születni fognak ujabb Ninivék

és jönnek uj Jónások, mint e töknek

magvaiból uj indák cseperednek,

s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi

az én szájamban ugyanazt jelenti.”

Igy szólt az Úr, és Jónás hallgatott.

A nap az égen lassan ballagott.

Messze lépcsős tornyai Ninivének

a hőtől ringatva emelkedének.

A szörnyü város mint zihálva roppant

eleven állat, nyúlt el a homokban.

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: