Olvassuk el 1Móz 1:28 és Jn 12:31 verseit! Amikor Isten megteremtette világunkat, milyen szerepet adott Ádámnak és Évának? Utána azonban ki ragadta magához a hatalmat, ki lett e világ fejedelme?

Isten Ádámra bízta a világ feletti uralom felelősségét, amit bűne következtében ő részben letett. Attól kezdve Sátán gyakorolta a hatalmát a teremtett világ felett, előidézve a most mindenütt megnyilvánuló romlást és erőszakot.

A kereszt után azonban Jézus visszaszerezte a földet Sátán karmaiból (lásd Mt 28:18; Jn 12:31; Jel 12:10). Noha Sátán még mindig működhet a földön, most is pusztíthat, annak azért örülhetünk, hogy napjai meg vannak számlálva: ezt Krisztusnak a kereszten aratott győzelme garantálja.

Milyen igazságokat ismerhetünk meg 2Tim 2:11-12 és Jel 5:10 verseiből (lásd még 1Kor 6:2-3)?

Az üdvözültek királyi és papi tekintélyt nyernek. A királyság gondolata a hatalom valamilyen formáját idézi fel, a papságé pedig közvetítő szerepre utal Isten és a többi teremtmény között – talán más világok lakói, akik nem ismerték meg a bűnt és az általa okozott bajokat.

„A világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten megváltott gyermekei elé. A halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is. E föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 601. o.). Vajon mit jelent az, hogy „kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében”? Mit tanulhatunk az el nem bukott lényektől? És ők tőlünk?