HELYETTESÜNK, AKI MAGÁRA VETTE BŰNEINKET

„Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ” (Gal 3:13). Gondolkodjunk el azon, hogy mi minden következik ebből a szövegből, nem feledve, hogy Krisztus Isten! Mi mindent vállalt Isten azért, hogy megmentsen bennünket? Miért különösen tragikus, ha valaki nem fogadja el azt, amit áldozata által Krisztus felajánl?

Amikor Jézus magára vette bűneinket és Istentől elszakítva meghalt, akkor teljesítette az ígéretet, ami az Édenben hangzott el, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos. Áldozatával lehetővé tette Isten és az emberiség megbékélését, és ez végül oda vezet, hogy a világmindenségből örökre eltűnik a bűn (Zsid 2:14; Jel 20:14).

Gal 3:13 üzenetére gondolva olvassuk el Mt 27:46 versét! Mire következtethetünk Jézus szavaiból, vajon mit állt ki a kereszten?

Krisztus a kereszten magára vette a bűn átkát, ezt értünk vállalta. Ezzel változás állt be abban, ahogyan az Atya tekintett rá. Az oltárra vitt áldozati báránynak a bűnös helyett kellett meghalnia. Hasonlóképpen, amikor Krisztus a kereszten függött, más helyzetbe került az Atya előtt. El lett zárva az Atya jelenlététől, érezte az átkot, amit a bűn váltott ki. Vagyis Jézus, aki az örökkévalóságtól fogva egy volt az Atyával, tapasztalta az Atyától való elszakadást, amit Ellen White így nevezett: „az isteni erők elválása” (Ellen G. White: Manuscript, 93. 1899.). Valóban nehéz pontosan megérteni a történteket, de amit értünk, abból kiderül, hogy felbecsülhetetlen árat fizetett megváltásunkért.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2013. 1. negyedév

Kezdetek

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: