Olvassuk el a 92. zsoltárt! Milyennek kell a szombatünneplés élményének lennie? Mit tudhatunk meg ebből a zsoltárból, legalább részben? Miért fontos az, hogy ilyen örömet fejezzünk ki az Úrról gondolkodva?

A zsoltáros nyilván ismerte az Urat, tudta, hogy milyen, mit tett és mit tesz majd meg egy napon. Éppen ez adott okot örömének kifejezésére. Figyeljük meg azt is, hogy a témák milyen széles körét foglalja bele a szombatnapi zsoltárba!

Először is, ami a legfontosabb, hogy jóságáért és hűségéért dicséri Istent, ad hálát neki. Emellett – egy szombatnapi zsoltártól elvárható módon – kiemeli, hogy az Úr a Teremtő.

Majd pedig itt is előkerül az ítélet témája. A Bibliában az ítélet nemcsak úgy szerepel, mint amiben Isten a gonoszok ellen lép fel, hanem úgy is, mint ami az igazaknak kedvez (lásd Dán 7:20-28). Az ítéletnek mindkét oldalára rámutat a zsoltár. Még ha most nem is látjuk meg ezeknek a teljesedését, ígéretet kapunk rá, hogy az idők végén, amikor Isten mindent újjá tesz (Jel 21:5), majd sor kerül az ítéletre!

Ebből a zsoltárból mindenképpen megtudjuk, hogy a szombat napjában, ami ugyan szent idő, mégis az Úrban való öröm napját kell látnunk, amikor örülhetünk benne és mindannak, amit értünk tett, ill. ígérete szerint tenni fog. A zsoltár egész hangvétele a dicséretet, az örömöt, a boldogságot fejezi ki, nem a zsoltáros tettei miatt, hanem az Úr múltbeli és jövőbeni tettei ismeretében.

Milyen nagyszerű ajándékot kaptunk! Hétről-hétre elkülöníthetjük életünk egy hetedét arra, hogy megpihenjünk és a hétköznapi élet elfoglaltságait és stresszhelyzeteit félretéve, szabadon élvezzük mindazt, amit Isten nekünk készített!

Hogyan tanulhatunk meg úgy örülni a szombatnak, mint itt a zsoltáros – ha ezt még nem tapasztaltuk volna eddig?