Mennyiben különbözik 5Móz 5:12-15 szakaszának hangsúlya attól, ahogy a szombat parancsolatát 2Móz 20:8-11 verseiben olvassuk?

Ebben a részben Mózes arra emlékezteti az izraelitákat, hogy azért kell megünnepelniük a szombatot, mert Isten kiszabadította őket Egyiptomból. 5Móz 5:12-15 szakasza hallgat úgy a teremtés hat napjáról, mint a szombatról, amikor Isten megnyugodott. A hangsúly itt a szabadításra vagy a megváltásra kerül, ebben az esetben az Egyiptomból való kihozatalra, ami a Jézusban nyerhető megváltást szimbolizálta (lásd 1Kor 10:1-3).

Más szóval, nincs ellentét a nevezett két rész között. Nem igazolható, ha valaki az egyik szakasszal próbálná tagadni a másik érvényességét. Mózes arra akarta felhívni Izráel népe figyelmét, hogy először a teremtés, azután a szabadítás, vagyis a megváltás jogán tartoznak az Úrhoz.

Még mi ad okot a szombatünneplésre (2Móz 31:13; Ez 20:12)?

Ezek a szakaszok arra emlékeztetnek, hogy egyedül Isten képes megszentelni. Új szívet csak a Teremtő adhat.

Gondolkozzunk el a szombatünneplés három okáról, amelyekről eddig szót ejtettünk! Milyen kapcsolatban állnak egymással? Amikor a hetedik napon megtartjuk a szombatot, elismerjük, hogy Isten hat nap alatt teremtette meg a világot, a hetedik napon pedig megpihent. Azért is a hetedik napon ünnepeljük a szombatot, mert Isten az, aki Krisztusban megváltott, megmentett, valamint Ő az, aki megszentel, ami szintén csak Isten teremtő erejéből történhet meg (lásd Zsolt 51:12; 2Kor 5:17).

Tehát a hatnapos teremtést tagadó elméletek általában elhomályosítják Isten kegyelmét, ugyanakkor felnagyítják az ember saját erőfeszítésének az értékét, mintha azzal megváltást szerezhetne. A teremtés története emlékeztet rá, hogy teljesen Isten kegyelmére, valamint Krisztus helyettünk vállalt áldozatára vagyunk utalva.

Maradjunk még egy kicsit annál a gondolatnál, hogy éppen annyira Istentől függ a megváltásunk, mint a létezésünk (végtére is, vajon mennyi beleszólásunk volt abba, hogy meg akarunk-e születni?). Hogyan segíthet a szombat megérteni, hogy életünk minden vonatkozásában elengedhetetlen szükségünk van Isten kegyelmére? Miként hasson ez a felismerés az életmódunkra?