A zsoltárok között a 8. az egyik legkedveltebb. Dávid hitt Istenben, számára a teremtés az Úr fenségét és szeretetét hirdette. A 8. zsoltárban feljegyzettek szerint milyen konkrét következtetéseket vont le a természetből? Miért tűnnek szavai még inkább figyelemreméltónak, tekintettel arra, amit ma tudunk a teremtett világról – a holdról, a csillagokról stb. –, szemben azzal, amit akkoriban tudtak?

Csak az elmúlt száz évben kezdtük jobban felmérni a világűr hatalmas voltát és saját kicsinységünket. Szinte el sem tudnánk képzelni, hogy Dávidnak isteni kinyilatkoztatás nélkül milyen elképzelése lehetett az „egek” hatalmasságáról. Ha ő ilyen csodálattal gondolt erre, mennyivel inkább megtehetjük mi, tudva, hogy a végtelen világegyetemben Isten felmérhetetlen szeretettel fordul felénk!

Mit látott Dávid az egekben (Zsolt 19:2-5)?

Sokan az éjszakai csillagos égre feltekintve Isten nagyságát és az ember kicsinységét látják, és dicsérik Istent gondoskodásáért. Mások inkább a természet világában megfigyelhető rosszra összpontosítanak, Istent okolva a bajokért, amelyek valójában a saját döntéseik vagy az ördög tetteinek következményei.

A hívő ember számára a teremtett világ valóban Isten gondoskodását mutatja be, még a Sátán által behozott rosszak között is. Viszont bármennyire erős is a teremtett világ bizonyságtétele, kinyilatkoztatása nem teljes, főként a bűneset és az általa kiváltott átkok következtében nem.

Olvassuk el Jn 14:9 versét és gondoljunk a kereszten függő Jézusra! Miért a keresztnél találjuk az Isten természetéről és jelleméről való legteljesebb kinyilatkoztatást?